Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

meg. A szépség a közönyt is megsínyli, az ízléstelenség azonban megölője... a Liget, az utcák és Nagybánya minden szépsége közvagyon!” - írta Réti A ligeti nyaralókról című cikkben.

A Ligetben az utóbbi fél évszázadban teniszpályát és szórakoztató kisvasutat építettek. A pavilon, amelyből egykor bányászzenekar szórakoztatta a sétálókat, ma is megvan, s olykor ma is hallani térzenét. A sétányok egy részét kikövezték, a főútvonal mellett román költők és írók mellszobrai sorakoznak.

A Veresvízi utcai alsó bejárattól nem messze, a negyvenes évek elején épült római katolikus templom közelében áll a nedves fúrás bevezetésére emlékeztető Flottmann-kő, amely az 1912-es nagybányai bányászati és kohászati szakkiállítás emlékeként maradt itt. Mellette Lendvay Márton „vándorszobra” látható. A mű Verő László nagykőrösi szobrász alkotása. A város költségén készült, bronzból öntötték. 1900-ban állították fel a Lendvay-téren, az akkori Polgári Olvasókör előtt. Vándordíját a két világháború között kezdte meg. Volt a városi múzeum udvarán, majd a Főtéren, aztán a Kispiacon, s végül ismét a múzeumban. Onnan került 1958-ban a jelenlegi helyére.

Ha a Ligetet a már említett római katolikus templom melletti kijáraton hagyjuk el, érdemes oda is betérni. Az oltárkép Balla József alkotása. A templom előterének falán pedig egy emléktábla látható, amely Reviczky Imre (1896-1957) hivatásos katona, ezredes, a nagybányai munkaszolgálatos zászlóalj parancsnoka, később Nagybánya város helyőrségparancsnoka emlékét őrzi.

Reviczky Imre akkor és ott volt ember, amikor a legnehezebb volt embernek maradni. Sajnos Nagybánya sem maradhatott ki a második világháború egyik legtragikusabb fejezetéből. Itt működött a X. Közérdekű Munkaszolgálatos Zászlóalj parancsnoksága, amelynek hatáskörébe mintegy 50

SÉTA NAGYBÁNYA UTCÁIN 163