Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE

val. Az elhagyott, huzatos bányaszáj fölött kereszt áll és a régi bányászköszöntés olvasható: „Szerencse fel!”

Ballagjunk vissza eredeti kiindulópontunkhoz, a Zazarhídhoz, s induljuk most már északi irányba. Nem kell újabb élményekért messzire mennünk, alig pár száz méter megtétele után ismét megállásra késztet a Klastromrétről elénk táruló látvány. Amint a neve is mutatja, a középkorban kolostor állott ezen a helyen. Schönherr valószínűnek tartja, hogy apácák éltek benne, s róluk kapta városunk legrégibb elnevezését, a Rivulus Dominarumot.

A városi tanács határozata alapján a XIX. században tilos volt ezen a „réten” építkezni. A tilalom ma már a múltté. Elébb a széleken jelentek meg villák, majd a stadionná átalakított futballpálya, a román katona emlékműve, a Nyári Színház, a stadiontól keletre pedig egy temető bontja meg az elénk táruló panorámát. A hegykoszorút azonban ezek a létesítmények sem fosztják meg szépségétől.

Sétáljunk fel lassan az ’50-es években felépített „nyári színházig”. Az építtetőknek rövid időn belül be kellett látniuk, hogy városunk éghajlata nem alkalmas a működtetésére, így hosszas szünet után az épületet néprajzi múzeummá alakították át. Az előcsarnokban itt is Vida Géza fából faragott szoborcsoportja fogad, figurái eredetileg a mózesfalvi második világháborús áldozatok emléke fölött őrködtek. A termekben régi gazdasági eszközök, a megye folklórzónáinak sajátos népviseletei, szőttesei, kerámiája, bútorzata. Az épület mögötti részen, a Virághegy lejtőin több hektáros falumúzeum. Itt is néprajzi övezetek - történelmi Máramaros, Lápos, Kővár, Erdőhátság (Codru), Tövishát - szerint sorakoznak a régi időkből fennmaradt kőalapú gerendaházak, gazdasági épületek, vízimalmok, ványolók - a román népi építészet ereklyéi. Az első épület, az 1630-ban épült románkékesi görög katolikus fatemplom 1939-ben került ide, s közel fél évszázadon át egymagában árválkodott ezen a helyen. A Lápos-vidéki fatemplomok stílusjegyeit hordozza. „Alaprajza tisztán hossztengelyű, teljesen szimmetrikus. A bejárat előtt faoszlopos tornác van. Innen közelíthető meg a belső gyülekezési hely, az előtér és a hajó, amelyhez - a nyolcszög három oldalával záródó - szentély kapcsolódik...” (Kovács József)

160