Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

SÉTA NAGYBÁNYA UTCÁIN 129

letes négyzet, magassága a fedélig 35 m. Nyugati oldalán Közép-Európa egyik legszebb rozettája látható. Fölötte két címer volt: egyik a hunyadiak korából, a másik Nagybánya régi címere. Ma már csak az utóbbi van meg.

A templom és a torony villámsújtás következtében többször is lángok martalékává vált, s a helyreállítások során mindannyiszor a kor ízlése szerint alakították, főleg a tetőszerkezetet. A torony eredeti teteje valószínűleg egyike volt a középkor magas, gúlaszerű, szeglettornyokkal ékesített gótikus toronysisakjainak. A XVI. században helyreállított tetőzet is ehhez hasonlíthatott. Helyette a XVIII. században egy barokk stílusú, nagy, hagymasisakos tető került a toronyra. A XIX. század második felében ezt ideiglenesen egy nyomott, tornyocskák nélküli, hatalmas kereszttel díszített gúlával helyettesítették, majd a század végén felépítették a jelenlegi toronysisakot, amely valószínűleg leginkább hasonlít az eredeti tetőszerkezethez.

Magát a Szent István templomot már a XVTII. században használaton kívül helyezték, s a tetőzet nélkül maradt épület egyre romosabb állapotba került. 1842-ben Törökfalvi Pap Zsigmond még meg tudta örökíteni a hagymakupolás torony mellett égnek meredő falakat, 1847-ben azonban a város lőporral vetette szét a „tisztes maradványokat”. Jellemző az abban a korban még gyerekcipőben járó műemlékvédelemre, hogy gróf Teleki Sándor hiába tett ajánlatot a három portálé megvételére, hogy azokat

i

§ ú(ЛЛлхпу - temjiüanv jXTV. д ^a^cuL

A - a templom alaprajza В - az 1769-iki leégés után emelt kápolna I - az István-torony