Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

NAGYBÁNYA ÉS KÖRNYÉKE

és ezüstöt feldolgozták. A középkorban - így a Hunyadiak idején, amikor a bányászattal együtt a pénzverés is felvirágzott - faépület állott a helyén.

1468-ban Mátyás király egy évre Nagybánya városának adta bérbe a nagybányai, offenbányai és szebeni pénzverdéket; az országban működő négy pénzverde közül akkoriban az itteni volt a legjövedelmezőbb. A XVI. században, Magyarország két, majd három részre szakadása és a bányászat hanyatlása ellenére tovább folyt a pénzverés Nagybányán. Az „1508. esztendőben a nagybányai pénzverésre felvigyázó volt Thurzó János, amint azon esztendőben veretett aranyokon meglátszik a neve: N.B.J.T. azaz: Nagy-Bánya Thurzó János”. (Szirmay Antal)

1520-ban Francesco Massaro beszámol arról, hogy milyen gonddal tisztítják meg ebben az épületben az aranyat és az ezüstöt és verik belőle a „ducat”-ot. A „nagy fejedelem”, Bethlen Gábor idején (1613-1629) már külön részlegekben dolgoztak a fémkiválasztók, finomítók, és külön a pénzveréssel közvetlenül foglalkozók (a formázok, öntők, réz- és vasmetszők, valamint a tulajdonképpeni pénzverők). Más helyiségben dolgoztak azok is, akik a vert pénz minőségét, súlyát ellenőrizték és engedélyezték a forgalomba hozatalát. I. Rákóczi György uralkodása idején a pénzverde mind a fejedelemnek, mind a városnak jelentős jövedelmet biztosított.

A pénzverde a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc első éveiben is működött. Kezdetben aranyból és ezüstből verték a pénzt, de az 1704-ben rézből vert „PRO LIBERTATE” feliratot viselő, híres, tízes polturák is a nagybányai pénzverde termékei. A zsibói csatavesztést követően (1705. november 11.) a pénzverdét több részletben lesze-108