Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)
Tartalom
1848-1849 NAGYBÁNYÁN 76 eredménye hibásan, hamisan volt bejelentve és ebben igazat is mondott. Ekkor, míg a felszólaló osztály, a szavazatokat összegyűjtő választmányi küldöttséggel, a hozzá tett hamis és hibás bejelentés felett végezhetett volna, a felszólalásra és a választás végeredményét megtudni, az egész őrsereg népe, mely külön-külön osztályonként külön egyes csoportokban állott, a küldöttséghez összetódult, némelyek egy, mások más nevet, mint választandottét kiabálva. E közben bányászok s polgári sorsúak között szóváltás, tettleges megtámadás történt. A bányászok a polgári osztályúakra rohantak, karót, darab fákat, dorongokat kapkodtak az udvarról. Nagy verekedés s vérengzés történhetett volna, ha a polgáriak futni nem kezdenek, ha magokat többen rendreutasítólag közbe nem vetik, s a veszekedőket széjjel nem választják vala. De mégis, a polgáriak engedelmessége s a csillapítók és választmány erélyes rendre utasításai miatt, semmi nemű nagyobb szerű ütés, zúzás vagy megverés nem történhetett. Lecsillapulva a zaj, a választás eredménye kimondatott s az egész tömeg ingerülve távozott ugyan el, de azóta többé semminemű baj, semminemű kihágás nem történt. A közbejött verekedés miatt azonban a polgárok s polgári állásúak a bányászoktól elidegenedtek, közös a neheztelés s ingerült érzés ellenők és e történet után sokan vonakodnak, mihez azelőtt sem nagy hajlamuk volt, hogy a bányászokkal együtt szolgáljanak. Sőt, sokan attól is tartanak, hogy ha a bányászok kezébe őrseregi fegyver adatik, az a többi lakosságra nézve veszélyes is lehet. Ez volt a történet híven és igazán. Vizsgálat rendeltetett rögtön a verekedőknek s a kezdőknek kinyomozására, a büntetés elmaradni nem fog. Különös figyelmet érdemel e kellemetlen esemény felett az, hogy ennek eredeti oka s kútforrása nem annyira a jelen, mint a múlt időben rejlik. A bányász nép általában véve bátor s elszánt emberekből áll, szilaj, féktelen hajlammal. Zabolátlanságának - a miveletlenségen kívül - egyenes oka az, hogy a bányászok személyes és fegyelmi ügyekben a helybeli bányász főtisztségtől függenek. A királyi bányász főtisztség tagjai pedig, kevés kivétellel, mind idegenek voltak eleitől fogva - a Bécsi Kamarától függőitek, attól várták előmenetelőket s ezért a bécsi Kamara szabadság fojtó, absolutistikus irányú hatalmát vak és szolgai függéssel uralták, szemeik és érzelmeik e hatalom felé valának szüntelen irányozva. Hazai hatóságról kellő fogalmat szerezni magoknak csak kevesen bírtak. A magyar elemmel megbarátkozni nem tudtak, nem akartak. A polgári elemet lenézték, az iránt ellenszenvet éreztek s mutattak is. Ebből követ- kezett, hogy a lakosság, az idegen birodalom különböző részeiből ide küldözöttet idegen érzelmű bányász tisztekkel egészen meg és összebarátkozni nem tudhatott. Ily szellemű, a magyart önhazájában lenéző, idegen érzelmű, magyarul nem is igen tudó bányászati tisztek kezelvén a bányászok
