Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)
Tartalom
VARGA PAL, MINORITA ATYA NAPLÓJÁNAK RÉSZLETEI 343 30-án. Ma délelőtt a város házáról és a müntzházról a nemzeti zászló levétetett a tanács parancsából, mert minden percben várjuk Urbánt. Ma este tudtam meg, hogy micsoda pontokat írt Urbán Somkútról a város tanácsának. Kedvező, csak engedelmeskedjen a város, mert ő - azt mondja - rablani, égetni nem enged. [A december havi feljegyzések hiányoznak]. 1849. január: 1-én. A harmad naptól fogva a piacon lévő hat ágyú és vagy 24 tábori szekér, ma déltájban elindult Erdély felé... és íme, mikor ebédről felkeltünk, ismét a piacon vannak. Vissza parancsoltattak, mert katonaság kisérés nélkül voltak. 3-án. Amely hat ágyú és vagy 24 tábori szekér újesztendő napján éppen délben Erdély felé indult a magyar tábor után, és egy óra múlva visszatért, mert katona kisérés nélkül volt, ma délelőtt 8 órakor vagy 260 gyalog katona őrizete mellett újra Erdély felé indult. NB. Azt beszélik, hogy Bem fővezér már Enyeden lenne és Urbán Arad felé. 22-én. A katonák kenyerét szüntelen hozzák szánokon és innen tovább Dés felé viszik és a honvédő szegény katonák is szüntelenül jönnek s mennek éhen s szomjan. 24-én. Ma is ebéd után, két vagy háromszáz gyalog katonaság érkezett városunkba. Nincs nyugtunk. 1849. február: 3-án. A honvédi katonákat szüntelen lehet látni a piacon. A prófontokat hozzák és viszik Dés felé. A prófunt depó itt Nagybányán van. 7-én. Ebéd alatt azon szomorú újságot beszélte P[ater] Quardián, hogy Urbán négyezer katonával Erdélybe, Naszód felé már beütött. Ezektől félhetünk, mert kirabolnak bennünket. Isten őrizzen! 27- én. A honvédi katonák szüntelen fel-alá mennek, név szerint Szeben felé, Erdélybe, a magyarok főhadvezérének, Bemnek segítségére. 28- án. Ma, azaz utolsó februárban, este felé a hatra, egynéhány száz gyalog lengyel katonaság érkezett városunkba, kiknek fővezérük egy lengyel herceg volt, ki másnap Kolozsvárra ment, onnan egy-két nap múlva visszajövendő, mert a katonasága itt maradt. 1849. március: 1-én. A lengyel gyalog katonák szép katonai gyakorlatot tesznek ma délután a piacon.
