Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)
Tartalom
OKMÁNYTÁR 339 [1849. december 31. után, Nagybánya] Ezer nyolcszáz negyven kilenc (1849) év nagyszerűen szomorú eseményeit följegyzi a történet s e könyv körén kívül esik a történtek siralmas leírása. ^ ^ Ez időszakban verték itt Nagybányán magyar 1 és 3 krajcárost réz, 6 krajcáros ezüst s arany pénzeket. A három elsőn az ország címere körül „Magyar királyi váltó pénz” fölírás lévén, az aranyon pedig, mit Körmöc Bányán is vertek, szintén 10 s 20 krajcáros ezüst pénzeken, mik csak egyedül onnan kerültek ki, - egy oldalon volt a B[oldogságos] Sz[űzanya] képe e felírással ,,Sz[űz] Mária Isten Anyja, Mag[yar] Ország Védője”. A másikon Ferdinánd ő Felsége arc képe körül „5. Ferdinánd Magy[ar] Ország Királya, Erdély Nagy Fejedelme”. Szinte ez évben nyomattak, többnyire Debrecenben Magyar 15, 30 krajcárost, 1,2,5, 10, 50, 100 és 1000 forintos Bank jegyek, melyek ugyancsak ez év Augustus végével érvénytelenekké tétetvén. Egyházunk pénztárának 3 ezer néhány 100 f[orin]t kárt okoztak. 1849 Április 6-án, éppen Nagy Pénteken reggeli 9-re, az úgynevezett portörőben a lőpor szárító épületben 32 mázsa puska por föllobbanván, erős földingáshoz hasonló moraj, borzasztó füst felleg - az egészen más s szent s szelídebb indulat-érzelmeket elfoglalt kebeleket csaknem kétségbe ejté. Minden közel lévő, még apróbb házak, távolabb pedig az emeletesek ablakai összetörtek, a ház alapjából kivettetett, helye mintegy gondosan megseperve maradván. A moraj pár mérföldre volt hallható. Hat ember lön áldozata, kik a szobában működvén, e borzasztó szerencsédenségnek talán akaratlan okozói is valának s azért oka meg se tudattatott. E szerencséden emberek darabokra szaggatott test részei messzebb álló fákon s a szőlőkben megtaláltatván. Egynek kivételével, ki Helvét vallású volt, másnap, az az Urunk dicső föltámadása előestvéjén, Nagy Szombaton, egész egyházi ünnepélyes szertartással, egy koporsóban, egy sírba tétettek le az örök nyugalomra. Ez idő alatt a bortized elvesztése miatt egyedüli s így minden jövedelem forrásaitól elesvén a plébános, a városhoz, mint kegy úrhoz tett folyamodása következtében ugyan attól addig, míg az egyházak ügye felsőbb helyen elintéztetnék, a múlt 1848 s folyó 1849 évre öt-öt száz, az az 500 p[engő] f[orin]t segélyt kapott kölcsön képen. Minek ismét következése lön a plébánosnak Egyház megyei kormányához tett folyamodványa, melyben magát a második káplán tartásától fölmentetni kérte s mit Lenczyjosef Nagy Prépost s püspöki helyettes elnöklete alatt tartott Sz[ent] Széki határozat által meg is nyert. Ez évi Novemberben] Hám János tisztjéről lemondván a Prímási méltóságról, szeretett megyéjébe visszatért. A Nagybányai Római Katolikus 1-es számú plébánia HISTORIA DOMUS УШ. kötet, leltári szám 129, 35-37.1.
