Balogh Béla (szerk.): 1848-1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz - Bányavidéki kalauz 6-7. (Nagybánya, 2014)
Tartalom
BEVEZETES 11 De a helyzet kivizsgálása nyomán hozott intézkedések után itt is helyre ált a rend. A főként a város peremén, annak szegényebb részén lakó román ajkú polgárok sem okoztak problémát. Kevés adójukat a városi kasszába befizették és a honvéd újoncozási törvény életbeléptetését követően sem került sor ellenállásra vagy elbujdosásra. Ennek is köszönhetően, a törvény által előírt honvéd újonc fejadagot a város mindvégig túlszárnyalta. Igaz hogy ehhez a városnak az 1848 őszéig még meglévő anyagi ereje is hozzájárult: a szükséges újonclétszám jelentős részét nyilvános verbunkozással sikerült kiállítania. Ha a kötetben közölt honvéd újoncok jegyzékeit vizsgáljuk, az 1848-ban kiállított nagybányaiak között sok nem magyar anyanyelvűre bukkanunk. Ezek a névjegyzékek több esetben azt is jelölik, hogy az itteni honvédek közül a forradalom és szabadságharc éveiben szinte minden csatahelyre jutott. Legtöbben Bem oldalán, az erdélyi hadszíntereken voltak jelen, de a különleges küldetésű szabadcsapatok résztvevői között is akadt nagybányai eredetű katona. A nemzetőrök közül toborzott azon önkéntesek között, akik arra szerződtek, hogy a harcok győztes befejezéséig akár távoli alakulatuk keretében harcolnak, már kevesebb nagybányaival találkozunk. A városi nemzetőrök között mindvégig sok a családos, gyermekes édesapa, aki ritkábban vállalta a családi otthontól való hosszú távollétet. 1848 szeptemberéig Nagybánya lakói a március és április eseményeitől táplálva sokat vártak a jövőtől. Élénkség, helyi küzdelem inkább a városi tisztújítás, majd a június 15-i országgyűlési képviselőválasztások alkalmával bontakozott ki. Az előbbire május 27—28-án és június 1-én került sor. Ezen Fésűs Menyhért személyében megválasztották a város első polgármesterét. A második választás megtartása előtt félni lehetett, hogy a választási körzetben lakó románság, saját képviselő jelöltjének támogatása érdekében, erőszakhoz folyamodik. A hatóságok által hozott megelőző intézkedések eredményeként azonban a választás alkalmával nem történt rendbontás és Kovács Lajost, az egyik helyi gazdag család vejét, a kormányhivatal keretében dolgozó személyt választották meg. Az erdélyi románság Balázsfalván megfogalmazott követeléseinek ismeretében, a távolabb látó kohói Teleki Sándor — Kővárvidéke kapitányi minőségében - még a választások előtt, a két bányavárosnak azt ajánlotta: a vidék biztonsága érdekében a kővárvidékiekkel közös beadványban kérjék a képviselőházat, hogy Nagybánya és Felsőbánya a jövőben közigazgatásilag tartozzon Kővárvidékéhez, amelynek megtörténte után a vidék közigazgatási és jogszolgáltatási központját helyezzék Nagybányára. A közös beadványt rövidesen
