Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
MONDÁK PINTYÉRŐL 85 Na, ezzel Pintyéék már nem sokat törődtek, hanem szépen körbementek a Pelsőc ódalán, mert annak a tetejére még a kecske se tud felmenni. Onnan már látszik a Várhegy. Ennek az ódalába egy nagy sziklára várat építettek valamikor. Abba a várba húzták meg magukat Pintyéék. Csakhogy akkor már nagyon szomorú idők jártak errefele, mert a nagyurak elárulták a szabadság ügyét. A fejedelem se tehetett már semmit a szegényekért, mert neki is bujdosni kellett, ha nem akart labanc kézre kerülni. A szegényeknek se vót más választás, vagy bujdosásra adták fejüket, vagy szógaságra kényszerültek. Amikor már Pintyéék is látták, hogy most már nincs mit tenni, akkor egy éccaka minden fegyverüket, minden kincsüket elásták, még a sarkantyújukat is lecsatolták, és a vár piacán a fődbe ásták, hogy majd, ha az idő úgy fordul, újra elővehessék, és harcolhassanak a szegény nép igazáért. Mikor ez megvót, Pintye összehívatta a tamásváraljaiakat. S azt mondta nekik, hogy most már a szabadság ügye nagy bajban van, mert elárulták üköt a nagyurak, a fejedelem nem segíthet, mert azt is elárulták, osztán a szabadság zászlaját meg mindenüket jól rejtsék el, mint az ü emberei, mert kutya idők jönnek, de a szabadság ügyét a lelkűkben őrizni kell, mert ha valamikor majd úgy fordul az idő, akkor újra harcolni kell érte. Nem szabad semmit veszni hagyni, vagy az ellenségnek adni! Azt mondta, hogy úgy vigyázzanak, hogy a szabadságnak meg neki nemcsak a fegyver, hanem minden ember kincs. Ezért, ha valaki elesik vagy meghal közülük, úgy kell eltemetni, hogy az ellenség ne tudja meg soha, hogy már nem él. Bozótba kell temetni, s titkos jelet kell neki állítani, hogy csak az tudja, hogy ki nyugszik ott, akit illet. Hogy idegenek soha meg ne gyalázhassák az emléküket. Azt kérte, ha ü meghal, ütet is úgy temessék el, hogy soha senki ne tudja, hogy hol van a sírja, mert a vezér nem halhat meg, kell hogy legyen folytatója, aki védelmezze a szegény népet. Amikor mindenről rendelkezett, hazaküldte a váraljaiakat. Az embereinek meg kiadta a parancsot, hogy menjen, ki merre tud, és lelkében őrizze a szabadság eszméjét, és gyámolítsa a rászorulókat. Mikor mindent elvégeztek, ki-ki vette az irányt Tárnának, Turcnak, Batarcsnak, Gércének, Komlósnak, Bocskónak, Dabócnak, Bábonynak, Akiinak, Nevetlennek, Halminak, Kökényesdnek, Csedregnek, Paládnak, Almásnak, s mentek isten hírivei, hogy elvigyék mindenhova
