Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)

Tartalom

BETYARMONDAK

79

Mondák Pintyéről Pintye fája

24. A Pintye apja nagyon szegény vót, úgyhogy Grigort szógálni adta egy gazdag emberhez, valami Stupnak vagy Sucnak híták. Nagyon zsugori vót, még a feleségivei is igencsak embertelenül bánt. Grigor csak végezte a dógát, nem szólt soha egy szót se. Azt hitték, néma. Egyszer csak, mikor jó sok ideig szógált, azt mondja a gazdájának:- Engedjen kend éngem most már szabadon, mert megszógáltam én már a szabadságért!

A gazdája meg azt felelte ravaszul:- Bolond beszéd ez fiam. De ha akarod, akkor én megteszem, amiért ilyen jámbor szóga vótál eddig. De csak akkor, ha abból az ostornyélbül ott a kezedbe, ni, nagy lombos fa lesz.

Grigor egyet se szólt, csak elültette az ostornyelet, s kérte az erdő szellemét, hogy rügyeztesse ki. Mikor szépen kirügyezett, jelentette a gazdájának. A meg rákiáltott:-Takarodj a szemem elől te gazember, nem megmondtam, hogy csak akkor szóljál, ha lombos fa lesz belőle!

Grigor lesütötte a fejét, és eltakarodott. Nem is került a gazdája szeme elibe, míg takaros kis lombos koronája nem nőtt az ostornyélnek. Akkor megint előállt a kérésivel, s a ravasz ember csak annyit mondott:- Majd meglátom, van-e gyökere! - azzal kiásta a fát.

De biz annak takaros gyökere vót. Sehogy se akarózott

neki, de mégiscsak szabadon kellett neki engedni Grigort. Mikor már kívül vót Pintye a sövényen, visszaszólt, oszt azt mondta:- A sok gonoszságért fizessen meg magának az Isten, de ne adja a teremtője, hogy én is segítsek neki, mert akkor nagy baj lesz!