Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)

Tartalom

HELYI MONDÁK

35

ben süllyed el, s hogy a hely valóban el van átkozva, arra máig ható bizonyíték, hogy az adott réten mindig elázik és elrothad a lekaszált fű.

Nagybányai vonatkozású a magyar történeti monda-hagyomány egyik legkülönlegesebb mondatípusának első feljegyzése is. A német Georg Dániel Speer által a 17. század közepén a Felvidéken hallott és 1683-ban német nyelven publikált monda a Magyar Simplicissimus leírásában mint egy korabeli tánc eredetmagyarázata szerepel:

„Ennek utána egyszer a gazdámmal egy földesúri temetésre mentünk. Ezen végül még táncoltak is, de csak egészen gyászos, sírva vigadó táncot, amihez egy pár sirató asszony énekelt és sírdogált. Egy darab idő múlva odajött egy úr és tót muzsikusánál megrendelte a tri sto vdovi tanec-et - vagyis a háromszáz özvegyasszony táncát. No ilyen furcsát még nem halottam. Énekeltek és sírtak is hozzá tánc közben. Különös látni- és hallani való volt. Valósággal pogány szokásnak tűnt fel előttem. Este a vacsoránál megkérdeztem a zenésztől, vagy akarom mondani a magyar muzsikustól (aki minden fogáshoz, vagy tálhoz más-más nótát, vagy szonátát tudott játszani, így a savanyú káposztához a savanyú káposzta-, a libához a libaszonátát, a sülthöz a pecsenye- és minden más ételhez a megfelelő más nótát), honnan a háromszáz özvegyasszony tánca elnevezés? Mire ő, mint aki úri bajtársával a dudással együtt hírneves és közkedvelt udvari belső muzsikus volt, a következő felvilágosítást adta.

Egy ízben a Nagybánya nevű, aranyban is gazdag erdélyi határváros közelében fekvő bányában számos tárna összeomlott s több száz embert ütött agyon a föld alatt, akik után háromszáz özvegy maradt. Erre a bánya tulajdonosa, egy erdélyi fejedelem, aki épp akkor ott helyben időzött, összehívatta a megözvegyült asszonyokat, összes megmaradt bányabeli szolgáival egyetemben lakomára, s be is rúgatta őket, de elhallgatta, hogy férjük meghalt. Végül mind a háromszázan egyidejűleg táncra kerekedtek. Erre megmutatta a mulatókat főúri vendégeinek ezekkel a szavakkal: »Urak, ez ritka tánc! Bizonyosan életetekben sem láttátok, hogy egyszerre háromszáz özvegyasszony ilyen jókedvű legyen és táncoljon, mint ahogy itt láthatjátok.« Lett erre nagy sírás, rívás, amint megértették, hogy férjük az összeomlott bányában elpusztult. Hanem vigasztalta őket, hogy rövid időn belül valamennyit egyszerre férjhez adta és ajándékkal bocsátotta széjjel a tár-