Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
BEVEZETÉS 24 váltságdíjat, a kitűzött időben pontosan meg nem fizették, akkor irgalmatlanul meggyilkolták a szegény, szerencsétlen áldozatot. Pintye Gregor egy másik rablóbandája az Avasban, a harmadik pedig a Gombás erdőben garázdálkodott, azonkívül rendszeresen fosztogató czinkostársai volt Sikárlón, Uobán, stb., de mindegyik bandát Pintye Gregor vezérelte és igazgatta.”12 Pintye hírét és kibontakozó népszerűségét jelzi, hogy a halálát (kivégzését?) követő évtizedekben több környékbeli rabló is felvette Pintye nevét, az utolsót, akit ilyen néven emlegettek, 1845-ben akasztották fel Felsőbányán.13 Az ukrán Melnyik is úgy vélte, hogy Pintye nem halt meg 1703-ban, hanem szegénylegényeivel még éveken keresztül tevékenykedett, elmélete szerint a Kárpátok keleti oldalán.14 Tudjuk, hogy a nép - Rákóczihoz hasonlóan - visszavárta Pintyét, alakja körül pedig mondák és balladák szövődtek.15 Ezek tekinthetők a legrégebbi román népballadáknak (lásd: Pintea haiducul, Pintea viteazul), melyek első szövegközlése Marienescu 1859-ben Pesten kiadott gyűjteményében szerepel.16 Mondaköréről a 19. század végétől kezdtek hírt adni a különféle néprajzi cikkek és egyéb sajtóközlemények,17 sőt élettörténete, kalandjainak leírása ponyvanyomtatványokban is terjedt. Pintye mondakörében az általánosan ismert betyár-sztereotípiák, folklórmotívumok egyéni hangú történetekkel keverednek. Egyes szövegekben felsejlik a történelmi háttér is (a kuruc kor), s olykor az egykori negatív megítélés enyhe árnyéka is rávetül alakjára, összességében azonban pozitív alak, sőt Kelet-Szatmárban és Máramaros megyében mint népi hős vitathatatlanul ő a legnépszerűbb történelmi figura. A „jó betyár” egyik legkorábbi megszemélyesítése ő, kortársa és legszemléletesebb társa a Felföldön tevékenykedő szlovák Jánosíknak, és egész sor vonásában előképe a 19. század magyar szegénylegényeinek. Ilyen említett általános betyársztereotípia, miszerint Pintye (is) „rabolta a gazdag embereket, segítette a szegény embereket”.18 Egy nagybánya-veresvízi monda szerint bujdosó szegénylegénnyé is igazságérzete miatt lett (24.). Pintye külső megjelenéséről némi fogalmat alkothatunk, ha utalunk azon féltve őrzött relikviákra, melyeket a hagyomány az ő személyével hozott összefüggésbe. így említenek egy félig
