Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
BEVEZETES 13 A TÁJEGYSÉG NÉPRAJZI KARAKTERE Nagybánya mint a Partium északkeleti részének legnagyobb múltra visszatekintő városa egy sok tekintetben egyedülálló kultúrtáj központja is egyben. A középkorban még Asszonypatakának nevezett település a környező hegyek mélyén rejtőző nemesére kiaknázásának és feldolgozásának köszönhette virágzását, a bányaváros fekvése azonban stratégiai jelentőséggel is bírt: az Alföld idáig nyúló „öbleként” átmenetet képezett a történeti Erdély és Szatmár megye síksági részei között, olyan történelmi és néprajzi szempontból egyaránt nevezetes tájegységek szomszédságában, mint a Szilágyság, Kővár-vidék, a Lápos völgye és Máramaros. Ezt a magyarság által valaha sűrűbben lakott hegyi medencét a 16- 18. század háborús eseményei, kivált a tizenöt éves háború sűrű hadjárásai jelentős mértékben sújtották, miáltal a magyar népelem mind inkább a városokba szorult vissza, és az utóbbi két évszázad Nagybánya közvetlen földrajzi környezetében már csak a bányavárosokban (Felsőbánya, Kapnikbánya) és a várostól nyugatra fekvő mezővárosokban (Misztótfalu, Szinérváralja) talált magyar lakosságot - a főként pásztorkodásból élő román telepesek által benépesített szomszédos hegyi tájak mellett. Nagybánya és a Nagybánya-vidéki kistáj tehát csak részben írható le klasszikus néprajzi módszerekkel. Rurális alapnépesség, paraszti hátország híján a polgári minták a fent jelzett vidékeknél erőteljesebben érvényesültek, sőt a sajátos munkakultúra (bányászat, bányaipar) által regionális viszonylatban is egyedi jegyeket öltöttek.1 Míg a földrajzilag legközelebb fekvő Kővár-vidéki magyar szigetek (Kohó, Katalinfalva, Sárosmagyarberkesz, Hagymáslápos) népe a hajdani várkatonák leszármazottaként, illetve a grófi uradalom néhai jobbágyaként még a 20. század első felében is egységesen paraszti életszemléletben nőtt fel és szinte kizárólag földművelésből élt, a bányavárosok, zömében magyar iparo
