Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
112 HELYI MONDÁK A rónaszéki Szent János szobor 71. Élt Rónaszéken egy Starkugler nevű sáfár. Annak volt egy dáma felesége, aki csak olvasással, írással töltötte a szabadidejét, s még ráadásul kicsapongó is volt. Egyszer a felszarvazott férj elolvasta a felesége naplóját, s megtudta, hogy az megcsalja őt. Akkor a férj esküdözött, hogy törvényre adja az ügyet, elválik. Az asszony azt se tudta, kihez forduljon ijedtében, hisz mit csinál a férje nélkül. Végül a cseléd tanácsára Szent Jánoshoz folyamodott. Letérdelt a szobor elé s áhítatosan imádkozott. Szent János meg is segítette, ugyanis a bíróság nem fogadta el válóoknak a naplót, annál is inkább, mivel a férj megfogadta a házasságkötéskor, hogy soha el nem olvassa a felesége naplóját. Tehát nem lett a dologból válás, sőt az asszony rövid időn belül gyereket szült a férjének, s állítólag akkor öntötte el a víz az egyik elhagyott bányát, hogy melyiket, azt már nem lehet tudni. Tény, hogy ma is nagy becsben áll a szobor és környéke ebben a faluban. [Rónaszék] Forrás-mondák A KERESZTHEGYI FORRÁS KELETKEZÉSE 72. Amikor Krisztus a földön járt, Szent Péterrel ide menekült az üldözés elől. Akkor nagy szárazság volt. A hegy tetején megpihentek. Jézus a keresztjét beütötte a sziklába, egy forrás fakadt. Ittak a vizéből, aztán továbbmentek. A kereszt meg kővé vált. Innen kapta a hegy a nevét. [Nagybánya-Veresvíz] A HÁRMAS-FORRÁS EREDETE 73 . Élt valamikor három kényes királykisasszony. A hegyekben sétáltak. Nagyon megszomjaztak. Pálcájukkal ráütöttek a földre, s ott egyszerre három forrás fakadt. Ittak a vizéből, jó hideg volt. Elnevezték Hármas-forrásnak. [Nagybánya-Veresvíz]
