Magyar Zoltán (szerk.): Tatárok, betyárok, bányarémek. Folklórhagyományok Nagybánya vidékén - Bányavidéki kalauz 4-5. (Nagybánya, 2010)
Tartalom
BŰN ÉS BŰNHŐDÉS 109 A SZAMOS-HEGY ALAGÚTJA 66. Volt azon a hegyen egy vár, a báró Eördögék vára. Össze volt az kötve a szatmári, az erdődi és a hosszúfalusi várakkal egy föld alatti alagúton keresztül. Azt mondják, a vár alatt volt egy halastó is. Minden ősszel megnyílt a vár pinceajtaja, ahonnan egy varrógép zaja hallatszott ki. Aki bement a várba, az onnan sohase jött vissza. [Felsőbánya] BŰN ÉS BŰNHŐDÉS A DIÓSHALMI KŐKALANGYÁK 67. Kapnikbányától lejjebb balra, Dióshalom határában Űrnapján is kimentek az emberek kaszálni. Jött egy eső. A füvet kalangyába rakták, és alábújtak, hogy ne ázzanak. Illés próféta nagy haragra lobbant. Csak úgy cikázott az istennyila! Minden kalangyába belecsapott, mindegyik szénné égett, s a hamuja kővé változott. Ezek a kőkalangyák. Most is láthatja, aki arra jár! [Nagybánya-Veresvíz] A Bódi-tó 68. A földesurak nagyon szerettek mulatni. Valami lányokkal ott mulattak a hegyoldalba, de nem engedték, hogy az öregasszony ott legeltesse a kecskéjét. Az öregasszony csak annyit mondott, hogy: - Süllyedjetek el! Menten el is süllyedtek, s egy nagy tó lett azon a helyen. Bódi-tónak hívják. Bódi János emlékét csak a tó őrzi. [Nagybánya-V eresvíz] A RÓNASZÉKI KURUCZ-BÁNYA BEOMLÁSA 69. A kuruc felkelésben a rónaszéki sóvágók is részt vettek. Rákóczi és Kurucz néven bányát is nyitottak. Az innen származó só drágább volt, mert állítólag sokkal szebb, tisztább volt, mint a többi. Jó s biztos jövedelmi forrás volt ez a felkelők részére. Abban az időben, mivel a sóvágók bére igen
