Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
SCHONHERR GYULA 78 álló bányász baljában magasra emelt kalapáccsal és jobbjában csákánnyal vájja a hegy oldalát. A hegy csúcsán két lombos élőfa emelkedik az ég felé. A pecsétrajzot keret övezi, mely négyes karélyból és háromszögekből van összeállítva. A külső keretben, melyet egyszerű vonalak alkotnak, van a körirat: S. M[INV]S . CI[VIT]ATIS . [DE] . RIWLfO DOMINA] RVM. vagyis: Sigillum Minus Civitatis de Rivulo Dominarum. A töredékes maradványon a rajzból a hegy s az azt fedő lombozat, a bányabejárás körvonalai vehetők ki tisztán; a két oldalt a bányászok közül a jobbfelőlinek a feje hiányzik s a balfelől állóból viszont csak a fej maradt meg; teste és szerszámai nem vehetőek ki, azt pedig, hogy a bányaüregben bányászkodó alak látható, csupán a város későbbi pecsétjeiből állapíthatjuk meg. Az oklevél nincs keltezve, de Hém fiáról, Benedekről, a Himfiak őseiről tudjuk, hogy 1360 körül viselte a máramarosi és ugocsai főispánságót s így az oklevelén használt pecsét kora ez évek előtti időre esik. Ezt bizonyítja a pecsét stílusa is. De ez a stílus egészen más iskola terméke, mint amely a nagy pecsétet annyira megkülönbözteti a régi pecsétektől. Míg a nagy pecsétünkben egy, mestersége határait messze túlszárnyaló művészi lélek termékét ismertük föl, ez a pecsét egy egyszerű, szakmája körét híven betöltő ötvösmester kezéből került ki. De ez a mester szintén jól oldotta meg feladatát. A pecsét mezejének díszítésében nyilatkozó ízlés, főleg a négyes karajból és háromszögekből összeállított keret alkalmazása, amelyhez hasonlót e korban csak igen előkelő egyének pecsétjein találunk, mutatja, hogy kiváló minták állottak annak készítésénél rendelkezésére. Pecsétünk főjelentősége épen abban áll, hogy a szerkesztésnél kizárólag a heraldikai szempontok érvényesültek. A bányászjelenet, mely a nagypecséten oly megkapó felfogással van megszerkesztve, itt szűkebb keretek között a
