Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
NAGYBANYA VAROS LEGRÉGIBB PECSÉTJE [Turul, XXIV. I. 1906.] Közel húsz év telt el azóta, hogy a Turul hasábjain Nagybánya városának az Anjouk korából származó nagy pecsétjét ismertettem, amaz egyetlen pecsétlenyomat alapján, amely róla a város egy 1480-iki kiadványán fennmaradt s melyről a tudományos vizsgálat már előbb megállapította, hogy az úgy szfragisztikai, mint művészi tekintetben középkori pecsétjeink legszebb darabjai közé tartozik. Ez ismertetés teljes részletességében igyekezett méltatni e pecsét történelmi, szfragisztikai és műtörténeti értékét és fejtegetése révén szaktudósaink csakis sajnálattal vettek tudomást afelől, hogy annak eredetije századokkal ezelőtt nyomtalanul elveszett és a hazai szfragisztika ez érdekes emléke csupán egyetlen, elmosódott állapotban maradt reánk. A véletlen kedvezése folytán e pecsét elveszettnek hitt typariuma azóta megkerült és ma már Nagybánya város tulajdonában az első helyet foglalja el e város történelmi ereklyéi között. A pecsétnyomót Nagybánya város határában, a fejérúti hegyoldal egy szőlőjében, annak tulajdonosa, Vígh Dezső nagybányai polgár 1904 október havában találta meg; őszi munkálkodáskor, ásás közben került ki az, egy régi cserépedény kíséretében, a föld mélyéből. Az edény, mely a kiásáskor összetört, ékszereket rejtett magában és pecsétnyomónk fedél gyanánt volt nyílására alkalmazva. A lelet két pár aranyozott ezüst ruhakapcsokból, melyek korát a későbbi vizsgálat a XVT. század elejére tette, egy ugyanazon i