Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
A MEGKERÜLT NAGY PÉCSÉT .63 XV. századi ruhakapcsok aranyozott ezüstből, ékkövekkel kirakva, de ugyané korabeli s hasonló művű gyűrű, valamennyien a régi ötvösművesség remekbe készült termékei, egy bogiáros tű a XVI. századból és egy kettétört cínkanál az egykori tulajdonos monogrammjával, két ezüstpénz társaságában voltak a nagy pecsétnyomóval együtt a régi bögrével elrejtve. Kétségtelen, hogy mindezt együtt valaki annak idején külső veszedelem elől igyekezett a föld gyomrában biztos helyre rejteni s a két ezüstpénz, egyik I. Ferdinánd körmöcbányai ezüstgarasa 1550-ből, a másik Ágost szász herceg ezüstgarasa 1565-ből, elárulja azt is, hogy ez nem történhetett máskor, mint 1567-ben, amikor János Zsigmond fejedelem a Schwendi Lázár által elfoglalva tartott várost ostrommal vette vissza és régi erősségét lerombolta. S közelfekvő az a feltevés is, hogy a város bírája vagy hozzá közel álló egyén igyekezett a város régi pecsétjét, ami akkor már nem volt használatban s csupán klenódiumként őriztetett, az ékszerekkel együtt, amelyek talán a korábbi időszak emlékeiként őriztettek a város birtokában, a pusztulástól megmenteni. Ezt a kérdést azonban csak közelebbi adatok alapján lehetne eldönteni. Ma egyelőre a megtalálás körülményeiből annyit tudunk megállapítani, hogy a pecsétnyomó és a többi régiségek immár közel negyedfélszáz éven át voltak a föld mélyében elrejtve, míg a szerencsés véletlen azokat visszaadta az utókornak. Ügy a pecsétnyomót, mint a kíséretében talált ékszereket szakszerű ismertetés fogja fővárosi illetékes szakközlönyökben a tudományos világ közkincsévé tenni. A pecsétnyomóról ezúttal egyelőre elég annyit elmondanunk, hogy kivitelének finomsága még azokat a várakozásokat is fölülmúlja, melyeket az eddig ismert 1480-iki lenyomat alapján támaszthattunk irányában. Nemcsak szfragisztikai, hanem műtörténeti fontosságra is első helyen áll a középkori pecsétek között és amint büszkén tekinthetünk vissza Nagybánya város régi polgáraira, akik ily remek alkotással örökítették meg a város egykori nagyságát, épp oly büszkének vallhatjuk magunkat annak tudatában, hogy az ősi klenódium visszakerült a város birtokába. A város közönsége mindenesetre elismeréssel tartozik annak a polgártársunknak, aki a véletlen kedvezése által ez
