Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
SCHONHERR GYULA 46 erdőségek közepette alapítva az Árpád-királyok alatt települő szászok által. Magyarország tulajdonképpeni történetében alig jutott neki fontosabb szerep; de az elzárkózottság hiányaiért bőven volt kárpótolva a természet által nemesfémek gazdag telepeiben, melyek kutató kezek által felfedezve, rövid idő alatt az ország északkeleti részének legnevezetesebb bányavárosává, a magyar királyok és később az erdélyi fejedelmek kedvelt városává, féltett kincstárává emelték. A XV. és XVI. század zajos eseményeinek romboló hatásától megkímélve, a természet dús adományainak ügyes felhasználása, lakosainak munkássága, a felső magyarországi városokkal folytatott élénk kereskedelmi összeköttetés s a kézműipar fejlettsége következtében korán kifejlett műveltséget zárt falai mögé, s a Hunyadiak korában kulturális központja lön az egész vidéknek. Egy életerős kultúrának egyik tiszteletreméltó emléke a város eddig ismert legrégibb pecsétje, melynek hű rajza ez alkalommal először lát napvilágot. Körirata élére állított nyolcszöget formáló, rovátkolt vonalak közé szorítva a következő: * S . D . R . D . ffiVTVVS . ÄffiOR ■ OflVIV] . OPTISßV . e . ai[v]iT7t[Tis . ртляшвшти. Azaz: „Sigillum de Rivulo Dominarum. Mutuus amor civium optimum est civitatis firmamentum.”2 A pecsét nyolcszögű mezejében lépcsősen emelkedő kőszikla tetején Szent István szépen stilizált alakja ül, királyi díszben: fénykörrel övezett koronával fején, kormánypálcával és országalmával kezeiben. A szikla erősen kidomborodó előlapján balról nagy körívű bányakapun belül vésővel s kalapáccsal dolgozó bányász látható, míg jobb felől más bányász kissé előre hajolva targoncát látszik tolni. A sziklalapot cserjés növények borítják, a legalsó lépcsőfokról pedig mindkét oldalon cserágak emelkednek. A pecsét nagysága terjedelmes, nagy csoportozatú pecsétrajznak megfelelő; átmérője 6,9 cm. A pecsét minden tekintetben bővelkedik érdekességekben. A nyolcszög a ritkább alakok közé tartozik a szfragisztikában; hazánkban eddigelé egyáltalában nem fordul elő, s a külföldi pecséteken is igen gyéren. Hildebrand a svéd pecsétekről írt munkájában azon öt alak közé sorozza, melyekkel csak a legritkább esetekben találkozni.3
