Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
BALOGH BÉLA címerlevelek heraldikai ritkaságszámba mennek.58 Pecséttani közleményei közül mind módszertani, mind kidolgozás tekintetében Nagybánya középkori pecsétéiről közölt tanulmányai emelkednek ki, de kétségkívül említést érdemel a Zsigmond király leányának pecsétkölcsönzési eljárását elemző írása is.39 A nagybányai nyolcszögű pecsétről készült első tanulmánya megírásakor (1886) Schönherr egyetlen, viszonylag épen fennmaradt lenyomat alapján rekonstruálta annak összes elemeit. Rendkívüli formájának és nagyságának méltánylása mellett felhívta a figyelmet az egykori vésnök magas művészi színvonalára. Alkotójában a korabeli ötvösipar elsőrendű mesterét tiszteli. Az 1904-ben megtalált eredeti pecsétnyomó Schönherr egykori következtetéseit mindenben igazolta,40 a tipáriumról készült leírása pedig tömörségében és plaszticitásában bármilyen pecséttani munka iskolapéldája lehet.41 Művészettörténeti írásai közül kiemelkedő alkotás A nagybányai Szent-István templom maradványai címet viselő közleménye. Az Anjouk uralkodása idején fontos gazdasági szerepet betöltő bányaváros, akkori nevén Asszonypataka (Rivulus Dominarum) kezdeti fejlődéséről és templomának építési szakaszairól nagyon kevés írásos adat maradt az utókorra. A hiányon Schönherr úgy segít, hogy a város fejlődését és a templomépítés kérdését szoros összefüggésben tárgyalva a régészeti és építészeti maradványok felhasználásával, a középkori Nagybányáról olyan elképzeltető erejű képet fest, amelyet máig sem sikerült meghaladni.42 Ma is élvezetes olvasmány az a művelődéstörténeti közleménye, melyben a római Casanate Könyvtár Corvinkódexét dolgozza fel. A kódex felfedezése körülményeinek ismertetése után ennek pontos bibliográfiai leírását adja, majd lépésről lépésre haladva, kalandregénybe illő izgalmassággal, a kronológia, heraldika, miniaturisztika és más alaptudományágak módszereinek és ismeretanyagának igénybevételével deríti ki, hogy a szóban forgó kódex egykoron Vencel cseh király tulajdonában volt és 1469 után került Hunyadi Mátyás könyvtárába. Innen kölcsönzés révén juthatott valamelyik Buda környéki Pálos-rendi kolostorba, majd tisztázatlan körülmények között, még 1546 előtt olasz földre került. Előbb azonban a szerzetesek a kódex lapjai közé még két latin nyelvű orvosi receptet
