Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
BALOGH BELA 18 körök sovén magatartásáról: „egészen kár volt Bathának s azután a banketten egy csomó bősz magyarnak provokálni” a nemzetiségeket.13 Főfelügyelőségi titkári tisztségében a századforduló éveiben részt vállal az ország egész területét átfogó vidéki múzeumi és könyvtári hálózat szervezésében. Foglalkozik az aradi, temesvári, szatmári, máramarosszigeti és nagybányai múzeumokkal és könyvtárakkal is. Tudományos kutatásokra azonban alig jut ideje. 1900. szeptember 28-i levelében írja: „...tegnapelőtt töltöttem be a 36. évet, s bizony nem merek mérleget csinálni erkölcsi és anyagi aktíváim és passzíváimról, mert félek, hogy nem lennék megelégedve.”14 Eveken át a nagyobb fizetéssel járó igazgató-őri kinevezését várja, mely lehetővé tenné számára, hogy szerkesztői és más adminisztratív jellegű munkái egy részétől megszabaduljon, „...soha sem fájlaltam jobban, mint mostanában, hogy aktagyártással és ülésezéssel kell elfecsérelnem a drága időt, melyet oly szépen használhatnék fel tudományos feladataim teljesítésére.”15 1901. november végi soraiból idéztünk, de e kérdés leveleinek vissza-visszatérő fő motívumává vált. Ez év végén a budapesti tudományegyetemen megszerzi az egyetemi magántanári képesítést. Első egyetemi előadását 38. születése napján, 1902. szeptember 26-án tartja. Kurzusa témájaként Magyarország történetének az Árpád-ház kihalásától a mohácsi vészig (1301-1526) terjedő korszakát választja. Előadásai előkészítésére rengeteg energiát fordít. Bizonyság erre az a négykötetes, csaknem 1500 lapnyi kézirat, amely előadásainak szövegét és jegyzetanyagát tartalmazza.16Előadásait az első félévben 38-52 hallgató előtt tartotta; kezdő tanár létére ez semmiképpen sem lekicsinyelhető szám. Első, bevezető előadásának szövegét egyébként Magyarország 1301-ben címmel nyomtatásban is megjelentette. Egyetemi előadásainak folytatására csupán 1903 őszén került sor. Időközben a Franklin Társulatnál szerződést köt a XTV-XV. századi világtörténelem megírására, és Nagybánya monográfiájához gyűjti az adatokat, majd harmadszor is Rómába utazik, ahol a Nemzetközi Történelmi Kongresszus 1903. április 2-9. között zajló munkálatain vesz részt. Ezt a külföldi utazását egy Corvin-kódex felfedezése teszi emlékezetessé: „..április 6-án a Casanate