Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

14

BALOGH BELA

napidíjas van alám rendelve, s Fejérpataky távollétében én vagyok a főnök!”6

Közbenjárására és érdemei elismeréseként a Történelmi Társulat elhatározza, hogy 1889-ben Máramarosszigeten tartott vidéki gyűlésének meghosszabbításaként augusztus második felében Nagybányán „partikuláris konventikulumot”, fiókülést tart. Ennek megszervezése Schönherre hárul, aki emellett a nagybányai városi levéltárról is előadást tart. A sikeresen megrendezett ünnepély növeli Schönherr népszerűségét, aki ekkor már tudatosan készül első olaszországi tanulmányútjára, melyre 1889. december 21. és 1890. március 28-a között került sor.

Itáliai tartózkodásának legfőbb állomásai Velence, Bologna, Firenze, Pisa, Livorno, Nápoly, Palermo és főként Róma. Bárhol fordult meg, a levéltárak és könyvtárak állandó látogatásán kívül mindig módot talált arra, hogy megismerkedjék a város és a környék nevezetességeivel; a múzeumok, képtárak és templomok látogatása mellett sok időt szánt az olasz földön lépten-nyomon előforduló műemlékek és más természetű nevezetességek megszemlélésére. Küldetésének fő célja a vatikáni levéltárban végzendő kutatás, s ezen belül főként a Mátyás király uralkodásával összefüggő emlékek feltérképezése volt. Fraknói Vilmos, a Vatikáni Magyar Okirattár (Monumenta Vaticana) főszerkesztője - Schönherr kutatásainak eredményével szerfölött elégedetten - megbízza őt a sorozat VT. kötetét felölelő, Mátyás király levelezése a római pápákkal. 1458-1490 című munka sajtó alá rendezésével. A kiadvány 1894-ben jelent meg, és egyhangú vélemény szerint mindenben megfelelt kora követelményeinek.

Schönherr időközben már 1890 novemberétől a Magyar Könyvszemle segédszerkesztőjeként dolgozik, egy évvel később tagja lesz a Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgatóválasztmányának, majd 1892 februárjában a társaság jegyzőjévé, utóbb titkárává és a Turul főszerkesztőjévé választják. 1891 nyarán saját költségén, évi szabadsága idején Münchenben kutat. Két év leforgása alatt (1891-1892) különböző folyóiratok hasábjain 14 közleménye és tanulmánya jelenik meg. Jogosan írhatta tehát a Pesti Napló Schönherről: „egyike fiatal tehetséges történészeinknek”.

Magasra ívelő tudományos sikerei erkölcsi téren kárpótolják mostoha anyagi helyzetéért, amelyben múzeumi