Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
138 SCHONHERR GYULA laris herba magyar nevéül; az itt használt jelzővel sehol sem találjuk), fejérfű, ma kerti petrezselyem (petroselium sativum), gezemice, ma pásztortáska, (capsella bursa pastoris) görögpapfüve, talán a mai görögbab (trigonella monspeliaca), istenlovafarka, a spárga egykori népies neve, kőmenta, Meliusnál hegyi menta (calamintha montana), likoricium, ma likviric (glycirrhisa glabra), madársóska, az allelujafű (oxalis acetosella) régi neve, pálmamag, a datolyának legrégibb neve (Murmeliusnál már „pálmafa gyümölcse”), tengeri székfű, ma tengerparti üröm (artemisia maritima) és zobrágbori, (olvasd: zsobrákbori) a koriándrum régi neve, amelynek etimológiája már régóta okoz fejtörést nyelvtudósainknak. Az itt felsorolt szavak közül hármat, a madársóska, istenlovafarka és zobrágbori szavakat eddig csupán Szenczi Molnár Albert szótárából ismertük. A gezemice szónál érdekes, hogy mint növény neve itt jön elő legkorábban, a bursa pastoris elnevezéséül; később elveszíti eredeti jelentőségét, a XVII. századi íróknál már mint jelzőt találjuk hitvány, haszontalan jelentéssel, s ebben a jelentőségben ment át a tájszólásban az útszéli gaz megjelölésére a használatba. Meg kell említenem még egy szót, mely már nem tartozik a botanikai szócsoportba; ez a selyemféreg, a selyemhernyó legrégibb magyar neve; a XVII. században már nem így nevezik, hanem selyemtermő, selyemeresztő bogárnak. A többi szavak legnagyobbrészt olyanok, amelyekre a Murmelius 1533-iki szótárában és Heltainál előforduló néhány szó kivételével Melius és Beythe megjelent művei a legközelebbi források és így középkori nyelvkincsünk jelentékeny szaporodása mellett e nyelvemlék segítségével a magyar botanika számos kifejezését majdnem száz évvel korábbi forrásra vezethetjük vissza. V. Beszámoltam az új Corvin-kódex feltalálásának körülményeiről; igyekeztem pontos bibliográfiai leírását adni; megállapítottam a forrást, melyből Mátyás király könyvtárába került. Végül kísérletet tettem a benne foglalt nyelvemlék nyelvészeti és tartalmi méltatására. Hátra van még, hogy néhány szóval reá mutassak az új lelethez fűződő
