Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

A RÓMAI CASANATE-KÖNYVTÁR CORVIN-KÓDEXE

137

lékünkben, amelyek a Besztercei és a Schlägli Szójegyzékekben előfordulnak. És pedig az apróbojtorján, belend, bajfií, bodzafa, bojtorján, borostyán, borz, eper, ezerjófű, görögdinnye, gyopár, hunyor, jegenyefa, kökény, madárköles, menyét, peszerce, rozs, som, szaporafií, tárkony és vadalma szavakat mind a két szójegyzékben megtaláljuk; csupán a Besztercei Szójegyzékben fordulnak elő a berekenye és az ökörfark, csupán a schlágliben a bürök, cékla, dinnye, fekete üröm, fenyőfa, konkoly, kömény, lép, mályva, sárvirág, szegfű és velő szavak. A Schlägli Szójegyzék függelékét képező Hortularium glosszái pedig a XV. század harmadik évtizedéből a fentebbi szavak néhányának ismétlése mellett a földi bodza, korom, örvény és sóska szavaknak szolgálnak legelső forrásul. A későbbi időből eredő kódexek közül a Nyelvtörténeti Szótár adatai szerint az 1466. évből származó müncheni kódexben találunk kódexünk két szavának, a menta és mustár szavaknak első használatára.

A többi szó közül a következők: bakfű, bazár, bervéng, hogácskóró, boldoganya mentája, borskömény, csodafa, erőtlen náthafü, farkasalma, farkashárs, fejérfű, fekete nadály, gezemice, görögpap füve, himlő, iglice, istenfája, istenlovafarka, kőmenta, likoricium, madársóska, macskaméz, medvetalp, natragulya, nyúlámyék, ötlevelűfü, rakónc(?) papmonya, pálmamag, pomagránát virága, sárkerep, selyemféreg, spenác, süly, vadkék, vadzsálya és zóbrágbori, kódexünkben fordulnak elő legelőször; s ugyancsak itt találkozunk először a következő összetételekkel: bajfűfája, belentfű, fejér peszerce, fekete peszerce, fekete gyopár, hunyorfű, nagymályva és tengeri szekfíí.

A botanikai terminológia szempontjából vizsgálva e nyelvemlék szavait, arra a következtetésre jutunk, hogy azok jelentősége legnagyobbrészt nem egyezik meg a mai tudományos használattal. A régi és a mai nomenklatúra között megállapítható különbségek részletezését nem tekinthetem feladatomnak, csak azokra a szavakra kívánom a figyelmet felhívni, amelyek mint botanikai kifejezések ma már egészen kiestek a használatból. Ezek a következők: bazár, a bazsarózsa legrégibb neve (Szenczi Molnár Albertnél hazái), boldoganya mentája, Murmeliustól kezdve boldogasszony mentája, később boldogasszonyfüve, (tanacetum balsaminta), borskömény, ma feketekömény (nigella sativa), erőtlen (vagy éretlen?) náthafű (a „náthafű” kifejezést Melius használja először a staphisagria, pedicu-