Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
A ROMAI CASANATE-KONYVTAR CORVIN-KODEXE 135 rajz három országára, az állat-, növény- és ásvány-országra kiterjeszkedő orvosi munka anyagából elsősorban a növényeket vették figyelembe. A 92 fogalom közül, melynek magyar kifejezéseit e bejegyzések megörökítik, 83 a növények világába tartozik, ami ennek a nyelvemléknek a magyar botanikai irodalom legrégibb forrásai között biztosít helyet. Újabb bizonyítéka ez annak az előszeretetnek, amellyel a magyar ember már a régi időben is viseltetett a botanika iránt és összhangban áll azzal a jelenséggel, hogy legrégibb szótáraink: a besztercei és schlägli szójegyzékek és a Murmelius-féle szótár szókincsében is a botanikai anyag tekintélyes helyet foglal el, úgy, hogy ezek a szójegyzékek jóformán elődeiül tekinthetők azoknak a fuveskönyveknek, amelyekkel a XVI. század utolsó negyedében Melius és Beythe ajándékozták meg irodalmunkat. A nyelvemlék adatai nemcsak a középkori nyelvemlékek, hanem a régi magyar botanika szókincsét is számottevő új anyaggal gyarapítják, ami a nyelvészek és természettudósok szemében egyaránt kell hogy növelje annak értékét. Történetkutató létemre sem az egyik, sem a másik irányban nem tekinthettem hivatásomnak e nyelvemlék tanulságainak kiaknázását. Különösen ami annak a botanikai műszavak szempontjából való tárgyalását illeti, azt a kézirat teljes áttanulmányozásának kellene megelőznie, ami, bárha nemcsak a növénytan, de a természetrajz többi ágai és az orvosi tudomány fejlődése történetének szempontjából talán érdekes eredményre vezethetett volna, oly feladat, ami mindenképen túllépné tanulmányaim körét. Ha mégis nagyjából rá kívánok mutatni azokra a tanulságokra, amelyeket a nyelvemlék adatai nyelvészeti és botanikai szempontokból magukban rejtenek, az illető szakok művelői meg fogják nekem bocsátani e kísérletet, amellyel felfedezésem tudományos jelentőségét óhajtom megvilágítani és elnézéssel lesznek ez irányú fejtegetéseim fogyatékossága iránt.:" Mindenekelőtt arra a kérdésre kell felelnünk, hány új, eddig nem ismert szóval gazdagítja e nyelvemlék középkori szókincsünket, illetve mely szavakra és kifejezésekre szolgál a kódex első forrásul. A botanikai nomenklatúra szempontjából pedig első sorban az jön számba, hány esetben egyezik meg a szavak régi és mai jelentése egymással, minő változáson mentek át az egyes szavak jelentései és vannak-
