Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
12 BALOGH BELA történelem és ezzel összefüggő alaptudományok elsajátítására irányul. Már elsőéves korában, órarendjében Kerékgyártó Árpád hazai művelődéstörténete heti négy, Thorma Károly római éremtana egy, Horváth Árpád jogtörténeti bevezetése az oklevéltanhoz egy órával szerepel, majd a másodéven ezeket Wenzel Gusztáv „Magyar bányajog” című előadása, Kerékgyártó történelemelmélete, Thorma numizmatikája, továbbá Szádeczky Lajosnak a román fejedelemségek és Erdély kapcsolataival foglalkozó kurzusa egészíti ki. Felkészülése céltudatos; másodéves korában, jóval az egyetemi kurzusok megkezdése előtt, 1884. augusztus 6-án írja egyik levelében: „beiratkoztam Wenzel bányajogi előadásaira is, melyre az ősrégi bányaváros [Nagybánya] tisztán bányászati alapon emelkedő fejlődése tanulmányozásánál okvetlen szükség van”.2 Az egyetemi óralátogatással párhuzamosan kezdettől eljár a Magyar Történelmi Társulat és az Akadémia történelmi osztályának üléseire. Szádeczky ajánlatára 1883 decemberében az előbbi tagjává válik. Megélhetése biztosítása érdekében rövidesen a Nemzeti Múzeum könyvtáránál napidíjas gyakornoki alkalmazásért folyamodik. Alig másfél hónapi „igen heterogén munkakör” betöltése után 1884. május 19-én, Fejérpataky László kérésére a könyvtári osztályhoz tartozó levéltárba kerül, ahol - mint írja - „most [...] kizárólag oklevelekkel és történeti dolgokkal foglalkozom”.3 A hírneves diplomatikus Fejérpataky és Schönherr között életre szóló kapcsolat létesül, mely a kezdeti oktató-tanítványi viszony meghaladásával fokozatosan munkatársi viszonyé és egymást kölcsönösen kisegítő barátsággá érik.4 Az egyetemi hallgató és napidíjas múzeumi gyakornok Schönherr nagy akaraterővel és munkakedwel tanul és dolgozik; jó munkabeosztásának köszönhetően már 1884 novemberében, Nagy Imre felszólítására, az Anjou-kori okmánytár szerkesztésében segédkezik, a Századok számára elkészíti Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak címmel a következő évben megjelenő első nagyobb tanulmányát és a még ugyanabban az évben magyar és német nyelven kinyomtatott A Margitsziget történetének vázlata című összeállítását. 1886 első fele „nagybányai év”: az ekkor elkészült, tudományos körökben felolvasott és a Turulban megjelent Nagybánya régi pecsétéiről című tanulmányé-