Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
SCHONHERR GYULA 116 mányokat. Kívüle e néven más orvosi írót nem ismerünk; a XIV. század végén és a XV. elején élt egy Fonseca Péter bíbornok, aki XIII. Benedek pápa hívei közé tartozott, utóbb ezt megtagadva, a konstanci zsinaton szerepelt; de ennek irodalmi működéséről semmi nyom nem maradt fent, s a kódexünkben található bíbornoki arcképek dacára is kissé merész volna, egyéb adatok híján, benne keresnünk a munka szerzőjét. A Fonseca családból, mely Portugáliából eredt s Olaszországban is virágzott, többen voltak a domonkosrendnek tagjai: ez a körülmény némi támpontot nyújthat nekünk annak megértéséhez, miért tette meg a katalógus írója, maga is dominikánus barát, az e nevet viselő kiváló orvost ez orvostudományi munka szerzőjének. Talán még közelebb járunk az igazsághoz, ha feltesszük, hogy a kódex egykor tényleg Rodericus Fonseca tulajdonában volt, ami aztán azt is megmagyarázhatná, hogy került az később a domonkosrend protectorának, Casanate bíbornoknak könyvtárába; ez esetben Agnini tudatosan, vagy tévedésből az egykori birtokos nevét örökítette meg a szerző helyett katalógusában. A mi szempontunkból azonban a szerző kérdése nem bír elsőrendű fontossággal. Míg kutatásaink ez irányban közelebbi nyomra nem vezetnek, megelégedhetünk annak megállapításával, hogy kódexünk amaz arab források alapján készült orvosi kézikönyvek csoportjához tartozik, amelyekkel a XIII. századi skolasztikusok a világot jóformán elárasztották, s amelyekből a nagy könyvtárak kéziratgyűjteményei hosszú sorozatot mutatnak fel. A kódex bibliográfiai leírásából már konstatálható, hogy az nem Mátyás számára készült és így a Corvinához való tartozását megelőzőleg annak keletkezése idejével és első tulajdonosával kell tisztába jönnünk. E kérdések megoldásához biztos alapot szolgáltat a kódex első lapján látható miniatűr, mely, mint már a fentebb közölt leírásából világosan kitűnik, egy római császárt ábrázol, a német birodalom választófejedelmeinek környezetében. A császár ezen a képen koronázási díszben ül trónján, fején a mitraszerű császári koronával, jobbjában liliomos kormánypálcát, baljában keresztes aranyalmát tartva. A tróntól jobbra a három egyházi, balra a három világi választófejedelem áll, a mainzi, kölni és trieri érsekek, a raj-
