Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

SCHONHERR GYULA

114

A legközelebbi díszes kiállítású lap a 2 Г oldal; ennek szövege felett, mely a sasról szól, négyszögű keretben, arany alapon az egyfejű sas képe díszlik; a szöveg kezdőbetűjében szakállas öreg férfi, az alsó lapszegély virágai között medaillonokban borostyánnal övezett férfi, és koszorúba font hajzatú nő mellképe látható.

Hasonló stílusú lapdíszítés még 20 van a kódexben (a

32°, 45°, 87°, 92b, 103b, 116b, 129b, 133b, 137°, 138°, 157“, 184b, 192°, 219°, 219b, 259°, 274°, 289b, 291° és 295b

lapokon); a szöveget valamennyinél virágdísz szegélyezi, és a kezdőbetűket bíbornoki vagy püspöki díszbe öltözött alakok mellképei díszítik.

A többi lapokon a szöveg rendszavának kezdőbetűi, bár kisebb méretekben tartva, de szintén díszes kivitelükkel emelik a kódex fényét, arannyal vannak kitöltve, és virágdísszel ékítve. Mindezek a miniatűrök a reájuk rakott gazdag aranydísszel és a színek élénkségével tűnnek ki, és teljes mértékben érvényre emelik a könyvdíszítés művészetének stilizáló hagyományait, míg a szöveg illusztrálására szolgáló, egyszerű akvarellkivitelű színezett rajzok a tárgyakat lehetőleg természetesen igyekeznek ábrázolni. A szövegképek és a kézirat díszítésére szolgáló miniatűrök tehát különböző kezek munkái, sőt a behatóbb szemlélet ez utóbbi csoportnál is két különböző forrás felismerésére vezet. A díszlapok kezdőbetűi ugyanis a címlapot és a 21° lapot díszítő nagy miniatűrökkel és a kötet többi kisebb kezdőbetűivel együtt stílus, felfogás és kivitel tekintetében teljesen eltérnek az egyes lapok alján látható lapszéli díszítésektől; amazokon francia befolyás ismerhető fel, ezek pedig egész határozottan az olasz iskola termékei.

A könyvtár kéziratainak Agnini által szerkesztett régi katalógusába ez a kódex Fonseca Rodericus Lusitanus: Historia animalium, metallorum, plantarum ad rem medicam ordine alphabetico címmel van beiktatva, s ugyanezt a címet viseli, XVTII. századi kéztől írva, az a papírlap, mely egykor a kódex védőlapjául szolgált s most az új kötési táblába be van ragasztva. De ez a cím, ha a tartalomnak meg is felel, annál kevésbbé mond igazat a szerzőt illetőleg. A lisszaboni születésű Rodericus Fonseca ugyanis, amint azt Zedlerből2 és a többi Lexicon Eruditorum Virorum adataiból könnyű konstatálni, a XVI. század végén és a XVII. elején élt, a pisai, majd a padovai egyetemen tanítva az orvosi tudó-