Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
SCHONHERR GYULA 100 nevezte meg, Mazzucchellire hivatkozott ez adat forrásaként, ki ezt a kódexet Milanóban 1820-ban közre bocsátotta. Mazzuchellinek ez a munkája a jelzett évben tényleg megjelent10 és Gian-Giacomo Trivulzio őrgrófhoz intézett terjedelmes előszavában részletes leírást tartalmaz a Trivulzio-könyvtár Corippus-kódexéről. Ebben az előszóban azonban a figyelmes olvasó éppen az ellenkezőjét találja annak, amit a fentebb elmondottak után várnia lehetne. Pietro Mazzucchelli, a milánói Collegio di Sant’ Ambrogio doktora, itt ugyanis mindjárt a bevezető sorok után azt mondja, hogy Cresconius Corippusnak, e Kr. u. VI. századi afrikai írónak a líbiai hadjáratról írt költeménye felől, mindaddig, amíg a Trivulzio-könyvtár kódexe ismeretessé nem vált, két kéziratból bírt a tudományos világ tudomással. Az egyik Desiderius monte-cassinoi apátnak, a későbbi II. Viktor pápának a XI. század közepe táján a montecassinoi apátság számára készíttetett kézirata: a másik a Corvina egy kódexe, melyet Cuspinianus Mátyás király könyvtárában látott a XVI. század elején. Desiderius kódexét Foggini a múlt században hiába kereste a monte-cassinoi könyvtárban; a budai kódexnek pedig azon szomorú sors után, mely Mátyás király könyvtárát Buda elfoglalásakor érte, szintén teljesen nyoma veszett. A két kódex tehát ma nem ismeretes. Mazzuchelli idejében a Trivulzio-könyvtár Corippus-kódexe egyetlen példányként szerepelt a tudósok előtt. A továbbiakból megtudjuk azt is, hogy a Trivulziokönyvtárban Mazzuchelli idejében a ma is bírt két Corvinkódexen kivűl csak ama bizonyos Damascenus-kódex, tehát összesen három Corvin-kódex őriztetett, sem több, sem kevesebb. S hogy a Corippus-kódex nem lehetett azonos azzal, a melyet Cuspinianus a budai királyi könyvtárban látott, azt Mazzuchelli elsősorban Cuspinianus szavaival bizonyítja. A budai királyi könyvtárban annyiszor megfordult bécsi diplomata tudósításából ugyanis az világlik ki, hogy a budai kódex Cresconius Corippus költeményének első könyvével kezdődött és a költemény nyolc könyvét foglalta magában." A milánói kódexben ellenben megvan a költeménynek Victoris proceres kezdetű előszava is; az egész munka az eredetitől eltérőleg nem nyolc, hanem hét könyvre van felosztva12, s függelékül olasz verseket tartalmaz, legvégül Petrarca Eclogáit. A kódex különben is papír-
