Polgár Mónika (szerk.): Óbuda - 1956. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2016. október 20 - 2017. április 30. (Budapest, 2017)
ÓVÓHELY Az 1956-os forradalom eseményei hasonlítottak a II. világháborús borzalmakhoz. Budapest lakosságának jelentős része emlékezett a város ostromára, az akkori állapotokra, tudták mit kell tenniük harcok idején. A forradalom kitörésekor városszerte - így Óbudán is - sokan, szinte ösztönszerűen, a házak pincéiben, valamikori légóhelyiségeiben kerestek menedéket. A legfontosabb dolgokat vitték magukkal, amelyek a túléléshez kellennek: inni- és ennivalót, melegruhát, valamilyen világítóeszközt, takarókat. Sok óvóhelyre vittek le rádiót, hogy valamilyen információhoz jussanak. Próbálták komfortosabbá tenni a körülményeket, főztek, néhányan kártyáztak, sakkoztak. Óbudán a legtöbb földszintes háznak semmilyen pincéje nem volt. A lakók kénytelenek voltak máshol biztonságos helyet keresni maguk, illetve családjuk számára. A pincékben sokan összezsúfolva, saját és szeretteik életéért aggódva várták a harcok elmúltát. Veszélyes volt kimerészkedni az utcákra: a legfőbb veszélyt az ÁVH-s és a szovjet katonaság orvlövészei jelentették, akik sokszor civilekre lőttek. Ш Éh-OVÓ HELYHEZ 75. „Óvóhelyhez" feliratú fémtábla 76. Óvóhely Budapesten, 1956.
