Polgár Mónika (szerk.): Óbuda - 1956. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2016. október 20 - 2017. április 30. (Budapest, 2017)
16 nap a Margit kórházban Dr. Örlős Endre (1903-1988) „Kórházamban politikai felfogásra való tekintet nélkül feküdtek egymás mellett a betegek. Csakis így tudtam a kórházat minden kívülről jövő atrocitástól, betegelhurcolástól mentesíteni. [...]Én a kórházban erőmet meghaladó és betegségemet súlyosbító munkát végeztem, mely elsősorban orvosi volt. Súlyos harci sérültjeim voltak, de harci sérülésben senki sem halt meg nálam. [...] Tudni kell, hogy az u. n. manuális szakokon, mint pl. a sebészet, a főorvos nemcsak irányít, hanem személyes kétkezi munkát is végez: operál. Főleg pedig azokat a súlyosabb, komplikáltabb eseteket, akiket a legtapasztaltabb sebésznek kell operálnia. [...] A sérülések száma megnagyobbodott, minden sürgős volt. Lökésenként, tömegében kaptuk a sérülteket, a sebészorvosok száma lecsökkent: legnagyobbrészt hárman maradtunk sebészorvosok. A belgyógyász és nőgyógyász főorvos a legkritikusabb időben nem tudott bejönni, a belosztályon és szülészeten egy-egy segédorvos maradt, akiket időnként nekem kellett irányítanom. Épületünk belövéseket kapott, a kórház két tűz között volt. A betegeket a kis befogadóképességű, nehéz levegőjű pincehelyiségbe kellett leköltöztetni a műtővel együtt. [...] 16 napot töltöttem a kórházban 1956. októbernovemberben akkor, amikor még nem múlt el egy fél éve sem, hogy súlyos szívtrombózisomból munkába tudtam lépni. 16 nap alatt 500 tabletta értágítót (Pentrit) fogyasztottam el. Megtehettem volna, hogy otthon maradjak és ágyban feküdjem, hiszen sem a munkakör, sem a veszélyek és izgalmak nem egy szívtrombózisos betegnek valók. Nem tettem meg, mert példát kellett mutatnom, mint vezetőnek, hogy együtt maradjon a konyha és ápolószemélyzet, mert különben a kórház szétesett volna és nem töltötte volna be rendeltetetését. Nehéz volt a helyzetem, nem irigylésre, de nem is büntetésre méltó." „Mivel a párt nem irányított, egyedül az emberiesség és az orvosi gondolkozás vezette minden lépésemet." 62
