Polgár Mónika (szerk.): Óbuda - 1956. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2016. október 20 - 2017. április 30. (Budapest, 2017)

HARCOK SZÓVAL ES FEGYVERREL

A forradalom tömegbázisát a gyárak, üzemek munkásai alkották. Átvették az irányítást az üzemekben, ideiglenes, demokratikusan működő munkástanácsokat választottak, megszervezték a vezetést, a munkát, a munkaeszközök és az üzemek védelmét.

Hasonlóan a többi kerülethez, Óbudán is először a nagyobb gyárakban (Hajógyár, Goldberger, Újlaki és Csillaghegyi Téglagyár) alakultak munkástanácsok. AIII. kerületi munkástanács élére Király Ferencet választották, a Csillaghegyi Lenárugyárból.

A gyárak saját fegyveres őrséget állítottak fel, amelyből sokan léptek be a megalakuló nemzetőrségbe. 1956. október 31-én megalakult a Forradalmi Karhatalmi Bizottság és az egységes Nemzetőrség, Király Béla vezetésével. A III. kerületi nemzetőrség központja a Tímár utca 11. szám alatt, a rendőrség épületében volt, parancsnoka Keresztúri Sándor lett. A felkelők és a nemzetőrök a rendőrségtől, az Óbudán átvonuló és állomásozó honvédségi alakulatok katonáitól, a volt ÁVH laktanyából szereztek fegyvert és ellátmányt. Az üzemi és a nemzetőr csapatoknak - a közrend megtartása mellett - fel kellett készülni a szovjet csapatok támadására.

November 4-ig csak kisebb összecsapások voltak a kerületben (Csillaghegyen, Bécsi úton), de az újabb szovjet támadás hírére több fegyveres gócpont jött létre. Ilyen volt a Bécsi úton az Újlaki Téglagyár, a Kiscelli úti posta, a Hajógyár környéke. A legkomolyabb harcok a Kiscelli kastélynál zajlottak. Az ott harcoló felkelők többsége civil volt, a többi pedig honvéd sorkatona (a Budai Nagy Antal laktanyából és

12. Kossuth-címeres nemzetőr jelvény

17