Viszket Zoltán: Örlős Endre. (Egy óbudai orvos élete) (Budapest, 2014)
1956 (1956-1957)
90 Örlős Endre (Egy óbudai orvos élete) demények átvételét. November 8-án egy vegyes, szovjet-magyar különítmény érkezett a tábori kórházba, hogy felmérést készítsenek az ott dolgozók, illetve az ágyak és a sérültek létszámáról. Végül a „vegyes járőr” a kórház 3-4 tagját bekísérte a szovjet parancsnokságra, ahol több órás várakoztatás után egy ezredes kérdéseire kellett felelniük. A következő nap a járőr újra felbukkant a tábori kórház területén azzal a konkrét paranccsal, hogy a segélycsapat minden tagjának vegyék el az útlevelét és vigyék el a parancsnokságra, illetve a segélycsapat rádiós kocsiját is adják át a szovjetek számára, igaz ígéretet kaptak arra, hogy amikor majd elhagyják az országot, a határon visszakapják. Emellett azt is közölték velük, hogy már nem sokáig tartanak igényt szolgálataikra. Ritgen mindezek után felvette a kapcsolatot az Egészségügyi Minisztériummal, ahonnan még kéthetes tartózkodási engedélyt szeretett volna kérni. Végül a Külügyminisztériumhoz irányították őket, ahol azt a tájékoztatást kapták, hogy az eddig számukra kiállított papírok érvényesek, felesleges újakat készíteni, illetve itt sem látják szükségét annak, hogy még két héten keresztül az országban maradjanak. Közben november 11-én az esti órákban megérkezett a Nemzetközi Vöröskereszt konvoja, amihez a német küldöttség második csoportjának a járművei is csatlakoztak. Pont időben, mivel már mind az élelmiszer, mind a gyógyászati eszközök készletei kimerülőben voltak. Másnap (november 12-én) Hermann Ritgen ismét megbeszélést folytatott az Egészségügyi Minisztériummal, ahol tisztázták, hogy nem tudnak még két hétig maradni, azonban a kórház felszerelését, a műtőt, a gyógyszereket és a kötszereket, illetve az élelmiszert ajándékba itt hagyják a Magyar Vöröskereszt számára. Másnap a szovjetek felszólították a segélycsapatot, hogy 48 órán belül legyenek készek a hazaindulásra. November 13-án Ritgen elment a szovjet parancsnokságra, ahol közölte, hogy az akaratuknak megfelelően délután visszaindulnak Bécsbe. Itt meglepő udvariassággal azt mondták, hogy ha egy kicsit várnának az elutazással, akkor két bajtársuk is csatlakozhatna hozzájuk. A következő nap Ritgen
