Viszket Zoltán: Örlős Endre. (Egy óbudai orvos élete) (Budapest, 2014)
Mellékletek, forrásismertetés
114 Örlős Endre (Egy óbudai orvos élete) II. Örlős Endre: A mi kis kórházunk (Óbudai Szemle, 4 sz., 1947. november 15. 6-8.) Lapunk első számában dr. Arató Emil vázolta a kerület egészségügyi téren való fejlesztésének irányvonalát, közben nagy vonalakban kitért a Margit-kórház néhány megoldandó problémájára is. A Margit-kórházról minden óbudai elmondhatja, hogy ez a mi kórházunk. Amint Óbuda magán viseli a vidéki város bélyegét, úgy a kórház is jelen állapotában igazi, vidéki egészségügyi intézmény. A vidéki kórházakban ugyanis nincsenek elkülönítve az ú. n. manuális szakok: gégészet, fülészet, urológia, sebészet, sőt gyakran szülészeti és nőgyógyászati műtéteket is sebész végez; míg a belgyógyász ideg- és gyermekgyógyászattal is kénytelen foglalkozni. A Margit-kórháznak csak belgyógyászati, sebészeti és szülészet-nőgyógyászati osztálya van. Ez azt jelenti, hogy a kórház szakorvosainak elsősorban orvosoknak kell lenniök, csak azután szakorvosoknak. Ez a patriarchális rendszer a betegeknek komoly előnyt jelent. Ha ugyanis az orvoslás, de különösen a sebészet fejlődését figyelemmel kísérjük, itt is ugyanazt az irányt látjuk kialakulni, mint az ipar fejlődésében: a munka megosztódását és tagozódását. Amint a kis üzemből nagy üzem alakul ki, úgy esik ki az ipari produktum végterméke egy ugyanazon személy kezéből és lesz sok részletmunkás és közbeiktatott gépek produktumává. A sebészet fejlődésével is külön válnak a sebészet részterületei, megjelennek a sebészet körén belül is a részmunkások, a specialisták. Magyarországon ez a specializálódás talán nem olyan nagyfokú, mert az ú. n. kisszakmáknak elég tág még a körük, de Amerikában már vannak vastagbélsebészek, végbélsebészek, csont-, gyomor-, epesebészek stb. A specializálódást bizonyos mértékben helyeselni is tudjuk, mert nem lehet mindenki abban a szerencsés helyzetben, hogy all-round sebésszé tudja magát kiképezni és
