Viszket Zoltán: Örlős Endre. (Egy óbudai orvos élete) (Budapest, 2014)
Életben maradni és küzdeni, majd feladni (1957-1988)
107 A küzdelem az ő esetében kettős. Élete első felében családi gyökerei miatt akarták családjával együtt elpusztítani. Élete második felében pedig a kitűzött cél érdekében megalkuvást nem tűrő, mások feltételezett vagy valós hibáira rávilágító, néha nyers és számon kérő, de mindenekfelett szókimondó stílusa miatt került folyamatos konfliktusokba az amúgy sok lehetőséget magába rejtő pályafutása alatt. Örlős doktort ebben az időszakban sem önös érdekek vezették, hanem felesége, gyermekei halála után - habár újra megnősült - a hivatása, a gyógyítás lett az élete. Mivel 1946-tól kezdve ennek színtere az óbudai Szent Margit Kórház lett, ezért ha kellett tettekkel és szavakkal is küzdött az intézmény érdekében. A saját élettörténetét tekintve sziszifuszi küzdelmet folytatott. Egy adott rendszerben a rendszer szülte hibás jelenségekkel akarta felvenni a harcot, néha rávilágítva arra, hogy azok tényleg a rendszer hibái, így nem csoda, hogy a korábban őt pártoló, de amúgy a rendszerhez tartozó képviselők lassan kihátráltak mögüle és a végén egyedül maradt. Ráadásul ellenfelei, akik közül többen jobban felismerték és kihasználták a lehetőségeket, felhasználva kapcsolataikat, próbálták kompromittálni és ellehetetleníteni őt. A Szent Margit Kórház és a gyógyászat szempontjából mégsem lehet azt mondani, hogy felesleges harcot folytatott, hiszen kiváló szakmai képzettsége mellett, folyamatosan képezte magát és munkatársait, illetve szakmailag rendkívül sikeresen kezelte a krízishelyzetekben megnövekedett létszámú sérültek ellátását, amivel tovább növelte a megmentett, meggyógyított betegek és sebesültek számát.
