Viszket Zoltán: Ofen Jásán. Óbuda zsidóságának története. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2014. április 24 - 2014. október 31. Kiállításvezető (Budapest, 2014)

OfenJásán ••• Óbuda zsidóságának története

mértékben a vidék zártabb zsidó közösségeiben, az ortodoxoknál és a hászidoknál voltak kimutathatóak. A falvakban és a városokban élő ortodoxok viseletéi, a 19. és a 20. században is megőrizték jellemző ruhadarabjaikat, a férfiak fejükön kipát vagy fekete kalapot, míg öltözékükben konzervatív, a színeket és a mintákat nélkülöző sötét színű öltönyt, fölötte a bokáig érő, fekete köpenyt, a kapotét hordták. A vászon ing alatt a len, vagy gyapjú, rojttal ellátott imakendőt, a tállítot viselték. A 20. századra az ortodoxok asszimilációja legszembetűnőbben a különböző formára nyírt szakállviseletekben, és a változatos kalapformákban jelent meg, valamint abban, hogy a kapoté fokozatosan eltűnni látszott.

Az ortodox és a vidéki zsidó nők egyszerű, korabeli ruhákat, hosszú sötét szoknyát, szűk blúzt, pruszlikot, illetve a keresztények által is kedvelt ruhaderekat hordtak. A férjezett asszonyok fejükön - a Talmud tanítása szerint - mindig főkötőt, vagy kendőt viseltek, egyes ortodox nők pedig hajukat leborotválták, s parókát használtak.

Az emancipáció jegyében a városok polgárosodó, asszimilálódó zsidó tagjai a keresztény középosztály viseletéit és nacionalista érzelmeit átvéve ennek szellemében öltözködtek. A nők a francia és bécsi lapok által diktált divatot követték, s identitásuk kifejezésére csak egy-egy, a zsidókra jellemző viseletdarabot őriztek meg. Ennek eredményeképpen az 1860-1870-es évekre a zsidó és keresztény polgárok öltözékei alig voltak megkülönböztethetőek egymástól. A legszélsőségesebb asszimiláció-53• • •