Viszket Zoltán: Ofen Jásán. Óbuda zsidóságának története. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2014. április 24 - 2014. október 31. Kiállításvezető (Budapest, 2014)

Ofen Jásán • • • Óbuda zsidóságának története

nen töltötte. Az itt átélt élmények meghatározóak voltak későbbi írói ábrázolásmódjára, amelyet Kosztolányi Dezső „tündéri realizmus”-nak nevezett. Az író elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait Óbudán végezte, 1926-ban az Állami Felső Ipariskola vas-és fémipari szakán szerzett végbizonyítványt, majd a Király utcai gőzmosodában kitanulta a kelmefestő- és vegytisztító szakmát is.

Első elbeszélése 18 éves korában, 1924-ben jelent meg Az Est című folyóiratban, 22 évesen pedig a Nyugat is közölte egyik novelláját. A nagymosoda című, egyetlen regényével 1931-ben pályázatot nyert, két évvel később megjelent első novelláskötete, a Szomjas inasok, majd 1934-ben eddigi munkássága elismeréseként Baumgartenévdíjjal jutalmazták. 1937-ben feleségül vette Dreier Juliannát, akitől két gyermeke, Ágnes és József született.

A politikai helyzet és az erősödő antiszemitizmus hatására az 1940-es években, novelláiban a „tündéri realizmus” hangját az „ördögi valóság” váltotta fel. 1942-ben kezdte el írni az Egy önérzet története című, befejezetlenül maradt önéletrajzi regényét. Származása miatt 1941-től kezdve egyre többször kényszerítették munkaszolgálatra, majd 1944 végén munkaszázadával Ausztriába került, ahol 1945 márciusában a mauthauseni, végül a gunskircheni koncentrációs táborba szállították. A láger felszabadításakor leromlott állapota miatt katonai kórházba vitték, ahol néhány nappal később tífuszban meghalt.-42• • •