Urbán Franciska - Viszket Zoltán - Bazsalya Kornél: „Óbudára nézve nagy változás állott be…” Harrer Pál és a városegyesítés kora. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2012. május 4 - 2013. január 31. Kiállításvezető (Budapest, 2012)
34 a Bécsi úton. A belgyógyászati, sebészeti és szülészeti osztályokból álló intézmény a Szent János Kórház részlegeként működött. Óbudán kívül a pilisi falvakat is ellátta, így közel 50-60 ezer ember kórházi gyógykezelését kellett volna biztosítania, ami már a kezdetekkor kilátástalannak bizonyult. A három osztállyal induló intézmény a századforduló idején szemészeti, urológiai, gyermekgyógyászati, ideg és orr-fül-gégészeti szakrendeléssel bővült. A kórház első orvosai Irsay Arthur belgyógyász, a hazai gégészet úttörője, Prochnov József sebész és Dirner Gusztáv szülészorvos voltak. Érdemük, hogy a kevés férőhely ellenére a kórházban színvonalas szakmai munkát honosítottak meg. A kórházi ápolást az irgalmas nővérek végezték, akik kivették részüket a szociális gondozói munkából is: ők vezették Óbudán a gyógyíthatatlan betegek számára 1901-ben létesített Irgalom Háza nevű otthont. A rend tagjait a 19. században ruhájuk színe után „szürke nénéknek” nevezték, és csak később hívták őket Páli Szent Vincéről „vincéseknek”. ISKOLÁK Az 1868-ban elrendelt általános tankötelezettség bevezetése következtében Óbudán a városegyesítést követően több alapfokú oktatási intézmény létesült. Az 1890-es évekre a Vörösvári úton, a Kiskorona utcában, a Lajos utcában, a Kórház utcában és a Tanuló utcában községi tulajdonban lévő iskolaépületekben folyt az oktatás, valamint a Szentlélek téren az Irgalmas rend működtetett elemi iskolát. A lányok és fiúk oktatása külön osztályokban történt, de volt csak fiúiskola (Kórház utcai) és kizárólag lányokat fogadó intézmény
