Urbán Franciska - Viszket Zoltán - Bazsalya Kornél: „Óbudára nézve nagy változás állott be…” Harrer Pál és a városegyesítés kora. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2012. május 4 - 2013. január 31. Kiállításvezető (Budapest, 2012)

31

KÖZÉPÜLETEK

Óbuda lakóterülete a városegyesítés idejére, ha kismértékben is, de növekedett, azonban a városiasodást elősegítő középítkezések egészen korszakunk végéig, az 1910-es évekig elhúzódtak.

Az iskoláztatás a 19. század második felében az ország és a főváros kiemelt ügyei közé tartozott, aminek eredményeként Óbudán már az 1860-as évektől kezdve folyamatosan építettek új elemi iskolákat. 1902-ban kezdte meg működését az Árpád Gimnázium, akkor még III. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium néven.

1897-ben adták át a Szent Margit Kórházat Barcza Elek építész első jelentős óbudai munkájaként. 1901-ben pedig a gyógyíthatatlan betegek számára létrehozták az Irgalom Háza intézményét.

1897-ben a Lajos utcában épült fel a főváros ötödik állandó teátrumaként a Kisfaludy Színház.

A tudomány térnyerését jelezték az 1879-ben megindult aquincumi, majd az 1880-as években elkezdett középkori ásatások. Az ásatások eredményeként, az egykori polgárváros romjai mellett, 1894- ben nyílt meg a látogatók előtt az Aquincumi Múzeum.

1906-ra építették fel a városháza új, ma is látható épületét - szintén Barcza Elek munkája -, amire a kerület elöljáróságának feladat- és létszámbővítése miatt volt szükség.

Óbudán 1881-ben nyílt meg az első, minden felekezet számára temetkezési helyül szolgáló köztemető. A folyamatos építkezések, fejlesztések miatt azonban 1910-ben új köztemetőt létesítettek a Vörösvári út - Pomázi út - Aranyhegyi patak által határolt területen.

Az újonnan épült középületek a városrész falusias jellegén sokáig nem változtattak. Mindezt a kerület főutcájának korabeli képe is erősítette: a Lajos utca a sok vályogház között csupán néhány emeletes házat rejtett.