Urbán Franciska - Viszket Zoltán - Bazsalya Kornél: „Óbudára nézve nagy változás állott be…” Harrer Pál és a városegyesítés kora. Időszaki kiállítás az Óbudai Múzeumban 2012. május 4 - 2013. január 31. Kiállításvezető (Budapest, 2012)
beboltozták és zárózsilippel látták el. A Lajos utcai csatorna a városrész fejlődése következtében azonban idővel szűknek bizonyult. A századfordulótól kezdve a budai oldal átfogó csatornázására több terv is készült, de ezek közül 1912-ig egy sem valósult meg. Óbuda főgyűjtőjének kiépítésére 1912-1914 között került sor a Bécsi út - Bokor utca nyomvonalon. A hegyi vizek levezetésére szolgáló Villányi úti főgyűjtőt pedig 1915-1917 között építették meg. A budai szivattyútelepet a Zsigmond téren 1917-ben helyezték üzembe. VÍZELLÁTÁS Az ipari fejlődés terén Budánál előbbre tartó és rohamléptékkel gyarapodó Pest városának vízellátása a 19. század közepére ellehetetlenült. A laza hordaléktalaj szennyező anyagokkal telítődött, az ásott kutak vize egyre nitrátosabb lett, a folyóba ömlő szennyvizek miatt a Duna vize fogyasztásra alkalmatlanná vált. Az 1866-ban kitört kolerajárvány a várost gyors intézkedésre sarkallta, ennek köszönhetően ideiglenes vízmű épült. A 19. század közepén Budán az egyre gyarapodó lakosság számára még mindig egy négy lóval hajtott szerkezet nyomta fel a Duna vizét a Várszínház előtti közkút víztartójába. A zavartalan vízszolgáltatás és az elfogadható vízminőség érdekében gőzüzemű vízmüvet létesítettek 1856- ban. Természetes eljárást alkalmazva a Duna vizét kavics- és homokszűrőn vezették át, s az így nyert vizet kb. 6 km hosszú vezetéken osztották szét 8 közkútba, valamint 88 köz- és magánépületbe. A víz harmada azonban elfolyt a rossz tömítés miatt, a maradékot pedig a szűrés hibái sokszor ihatatlanná 8. Szentlélek tér S. számú ház udvara, 1920 körül
