Állami Balett Intézet ülései, 1989-1990 (HU MTEL VIII.1.a 5.)

1990. január 31. Tanári értekezlet jegyzőkönyve, Balett Munkaközösség

ль- 3 A Glatz miniszterúrnak írt levelében ismertetett gondjai nem az ÁBI felé irányuló vádak voltak, hanem a nemzeti értékek féltése. Nincs garancia arra, hogy az állam pénzén tanuló növendék, az iskola befejezése után az Operaházhoz szerződik (8.000,-Ft-ért).

Mi ingyen tanítjuk őket, s ennek a gyümölcsét nyugaton aratják le. Mindenképpen meg kell oldani az utánpótlást, ha kell saját képzés beindításával is.

Nem osztja a Táncszövetség véleményét, de kéri az intézet illetékeseit dolgozzanak ki tervezetet, amely mindkét fél számára előnyös lenne.

Kéri Dózsa Imrét ismertesse levelét, melyet a miniszter úrnak írt.

Sebestény Katalin megkérdezte Keveházi Gábortól, aki maga is az intézet VIII. fiú évfolyamának balettmestere, vajop az 6 évfolyamából, hányán szándékoznak az Operába szerződni.

Ha viszont az Opera indít egy iskolát, mikor érnek be azok a táncosok. Ezt nem tartja megoldásnak.

Gál Jenő igazat ad Keveházi Gábornak, mint balettigazgatónak, aki jól végzi a munkáját. Mikor juthat el odáig egy fiatal táncos, aki itthon marad, hogy lakást tudjon magának vásárolni.

Perlusz Sándor A két intézmény között nem lehet konfliktus, mert az itt felvetett gondok közösek. Olyan emberek akarnak döntéseket hozni, akik nem értenek a tánchoz, akiknek semmi közük ehhez.

Nincs arra garancia és nem is lehet megakadályozni, hogy ki akar maradni és ki elmenni.

Stimácz Gabriella javasolta, a többi egyetemekhez hasonlóan társadalmi ösztöndíj felajánlásával (X. évfolyam részére, 3 éves szerződés aláírásával) talán lehetne egyhíteni a gondokon.

Keveházi Gábor elmondta, tett ilyen irányú kísérletet. A mostani IX. évfolyam számára ajánlott fel januártól 8.000,-Ft-os ösztöndíjat, de csak egy jelentkező akadt, aki azóta már nem az intézet növendéke.