Állami Balett Intézet ülései, 1988-1989 (HU MTEL VIII.1.a 5.)

1988. november 18. Tanári értekezlet jegyzőkönyve, tantestületi

9

12

4

I

гз

cégjelzés nélküli borítékban, nem hivatalos levélként lett postázva.

Ha Dézsa Imrét a levél miatt a minisztériumban szemrehányással illették, az a minisztériumi tisztviselő hibája, és az egy hibás társadalmi gyakorlatnak tudható be.

Dózsa Imre: Nem vetettek a minisztériumban semmit a szemére.

Ő ott akkor nem árulta el, hogy nem tudott a levélről.

, Van az intézetnek a szervezeti és működési szabályzata, mely

tartalmazza a felépítést és a főigazgató jogait.

A főigazgatónak mindenről tudnia kell, ami a balettintézet falai közt történik. Ő kapja kézhez a postát, s milyen dolog az, ha egy válaszlevél alapján értesül valamiről.

Piers Jolán: Tudja, hogy Dózsa Imre nagyon elfoglalt ember. Megpróbálja elképzelni, mennyi gondja, teendője van.

Mégis azt gondolja, hasznosabb lett volna akkor leülni és beszélgetni, amikor a levél fogalmazásáról értesült.

Dózsa Imre: Most mondta, hogy nem látta a levelet.

Piers Jolán: Úgy tudja értesült róla, hogy készül.

Dózsa Imre: Jött volna le megkérdezni, hogy hol tartanak az

Á-nál, vagy a Z-nél?

Rényi András: Ez nem egy patriarchális viszony. A tanárok, akik itt ülnek nem gyerekek, és Dózsa Imre nem az édesapjuk.

Dózsa Imre: Ó nem a tanárok édesapja, hanem inkább a növendékeké és a saját gyerekeié akar lenni. De a történtek elvonják figyelmét családjától és munkájától. Amióta tudomására jutott a levél, nem tud megnyugodni.

Azért hívta össze a tanárokat, mert szeretné, ha a bizalom kölcsönösen helyreállna.

Piers Jolán: A főigazgató iránti bizalmat az igazgató és a

helyettese megerősítette. Pl a bérbruttositással kapcsolatosan Lippner Györgyné a tanárok előtt kijelentette, hogy bonyolultsága ellenére Dózsa Imre azonnal átlátta a helyzetet. Visszatér Dózsa Imre példájához /bár a tanárok nem gyerekek és különben is minden analógia sántít/. Ha egy gyerek hibázik valamiben, és különösen, ha a jobbak közül való,