Állami Balett Intézet ülései, 1988-1989 (HU MTEL VIII.1.a 5.)
1988. november 18. Tanári értekezlet jegyzőkönyve, tantestületi
/10. oldal utolsó mondata: Véleménye szerint Dózsa Imre úgy fogja fel az esetet, hogy az iskolai tanárok eljuttattak egy levelet az ő megkerülésével a minisztérimha, mintha az egy feljelentés lett volna személye ellen./ Rényi András: Megkérdezi, miért ülünk itt most, ha nem beszélhetünk a levél tartalmáról. Dózsa Imre: Most mondta el, hogy miért. Úgy látszik Rényi András bedugott fülekkel ül itt. Rényi András: Korábbi kérdésére, hogy hogy érzi magát a balett- intézetben azt válaszolja; eddig jól érezte magát. Most azt látja, hogy nincs megértés. Hiába kérnek a tanárok még akárhányszor, Dózsa Imre sértettsége ettől nem fog elmúlni.. A kést nem tudják kivenni a hátából. Az a véleménye, nincs miről beszélni, ha a levél tartalma nem lehet a beszélgetés tárgya, abban az esetben nincs mit megvitatni. Ha az ügyben személy szerint valaki felelős, és azt a főigazgató felelősségre akarja vonni, tegye akkor, amikor itt van, Dózsa Imre: Megkérdezi Rényi Andrástól, ha olyan jól érezte magát itt, akkor miért nem xá±ka± fogadta el a közelmúltban tett ajánlatát, miszerint tanitson a balettintézetben főállásban. Azt állitja, hogy Rényi András nem érti a lényeget. A lényeg, hogy Lippner Györgyné igazgató és a jószándék ilyen helyzetbe hozták. Azért hivta össze a tanárokat, hogy ezt a tudomásukra hozza. Az elvesztett bizalmat és hitet szeretné visszaszerezni. Rényi András: A bizalmat ráolvasással, érzelmi presszióval nem lehet visszaszerezni. Annak idején azért nem élt a felajánlott lehetőséggel, mert a munkahely változtatás tudományos munkája, egzisztenciája feladását jelentette volna. Dózsa Imre: Rényi András könnyen beszél, mert van egy főállása is, itt csak félállásban tanit. Ezért nincs úgy kiszolgáltatva, mint Dózsa Imre, akit minden ehhez az intézethez köt. Tóth Júlia: Ha tévedés is történt, nem a tanárok tévedtek. A levél- cégjelzés nélküli papírra Íródott, pecsét sehol sem szerepel,
