Állami Balett Intézet ülései, 1976-1977 (HU MTEL VIII.1.a 3.)

1976. október 30. Bizottsági ülés jegyzőkönyve, Diákparlament

vállalta az intézeti növendékek fogadását.

Az elmúlt parlamenten azt kérték a növendékek, hogy láithassáik egymás bemutató óráját. A képmagnó segítségével ez a kérdés megoldódott.

Részletesen beszél a táncos szakma szépségeiről és nehézségeiről, arról, hogy lelkesedés ób kötelességérzet nélkül nem lehet még az olyan növendék som jó táncos, akinek kitűnőek az adottságai. Kéri a növendékeket, hogyha fáradtak, kedvetlenek, ha rossz a hangulatuk, akkor se adják fel, mert évtizedek múlva is hiányozhat majd az a tudás, amit az órám nem sajátítottak el.

A növendékek emberi magatartásával elégedett.

Az elhelyezkedéssel kapcsolatban felhivja a diákközösség figyelmét arra, h gy az egész országnak van szüksége táncosokra. Nem szabad csak az Operára, vagy csak Pécsre koncentrálni. Készüljenek fel arra, hogy az ország más városaiban is szükség lesz rájuk. Az intézet nemcsak az Operaház balettiskolája, a neve sem ezl

Az elmúlt tanévben a szakmai és a közismereti igazgatóság fel-.

> m

mérést készített a növendékek körében a szakmaszeretetről, a

hivatástudatról, ,az iskola és a szakma kapcsolatáról. Az igazgatónő elmondja, hogy a válaszokat őszintének találta. A leirt gondolatok közül kiemel egyet a nóptánctagozat növendékei álltai felvetett problémát: a gyerekek szerint a néptánc nem а1Дка1тав mai életünk ábrázoláséra, korszerű problémák kifejezésére. Úgy véli,ez nem igy van.

A pályakezdés előtt álló növendékeknek elmondja, hogy bármilyen tehetségesek is, kötelességük, hogy mindennap ott álljanak a rud- nál. Vegyenek részt minden -fakultativ gyakorlaton is. Aki csak akkor, és azért megy el gyakorlatra, mert kötelező, mert "munkaidőben" van, az nem is táncos, nem is művész.

Az uj épületet illetően elmondja, hogy Bondor elvtáirs még a tavasszal mogigérte, hogy kijelöl egy kivitelező váillalatot, amely felépiti a Pusztaszeri úti"palotát". Azóta még nem történt semmi. Sajnos nem úgy indult ez a tanév, ahogyan kellett volna. Attól tart, nem is lesz igazán rend addig, amig ki nem megyünk a régi épületből. Ezért kéri a fokozott konceritrálást, mind a szakmai, mind az iskolai munka területén, a stagnálás ellenére.

Végezetül elmondja, hogy spicc-cipőből egyharnada van annak, amennyi kellene. A felettes szerveket már kérték, hogy a cipőkről vegyék le a luxuBadót. Hidas igazgatónőnek annak idején ezt nem sikerült elérnie, most ismét elindultunk. Reméli, hogy вру