Állami Balett Intézet ülései, 1971-1972 (HU MTEL VIII.1.a 2.)

1972. április 24., 28. Intézeti Tanács ülésének jegyzőkönyve

2S

2. A dollárban fizetendő tandijtérítéses növendékeknél az a tapasztalat, hogy az első év nehezen megy, mert a nyelvet nem ismerik és az itteni módszereket meg kell érteniök*

Át kell, hogy állitsák testüket egy fokozottabb izommunkára, és ez csak hosszabb idő elteltével jelentkezik munkájukban eredményesen#

Általában az I# félév végére olyan mély ponton vannak, hogy teljesen letörnek, csak a tánc iránti szeretetük ad erőt a további munkához*

Sajat magukat esetlennek érzik, gátlásaik is előtérbe lépnek# Mindez az óv végére oldódik fel, szorgalmas munkájuk, akaraterejük és tancazeretetük eredményeként* Most már érzik a komoly képzést, s annak eredményét saját magukon, és hálásak azért, hogy nem hiába adták ki a tanulmányaik költségeit#

Azok, akik egy év után visszatérnek, nem tudják abbahagyni és legalább a 3« évre is itt maradnak#

így pl: Yvonne Gantner, Margrit Habegger - akiknek szakmai fejlődésükről irt naplójuk is igazolja a fentieket. A kidolgozatlan alakjuk formálódik, táncosabbá válik, és - ha nem is a mi mértékünkkel mérve - de elfogadhatóan átlépték az amatör színvonalat, és bárhol próbát táncolnak a nyugati közepes vagy kisebb színhazakban, a szakemberek első kérdéses hol tanult, mert jó iskolája van* Ezt hallottuk vissza olyan növendékektől is, akik csak 1 évet tanultak nálunk# /Általában ezek a növendékek vizsgáztak és minősítettük őket/* A tanároktól nagy türelmet igényel munkájuk eredményét kiverni# Viszont jó munkánk módzserét és eredményét látják meg a külföldi szinházi szakemberek a még gyenge vagy közepes növendéken isj egyszóval nem rontják intézetünk hirét*

Eldöntendő: fogadunk-e az eddigi módon és színvonalon külföldieket? Ha nem, mines probléma. Ha igen, a problémák megöli ásóhoz a következőket kell eldönteni:

J\

Щ ■' \- 4 -