Állami Balett Intézet ülései, 1964-1965 (HU MTEL VIII.1.a 2.)
1965. február 15. Tanulmányi értekezlet jegyzőkönyve, nevelési
velük. Az egyén erkölcsi érzéke nem független a társadalomtél, társadalmi tapasztalatok alakítják ki a karaktervonásokkal valő kölcsönhatás alapján. Az iskolai nevelőmunka legfontosabb területe az ifjúság helyes erkölcsi-érzékének, erkölcsi tartásinak kialakításához való hozzájárulás. Szándékoaan-beszélek utoljára a szocialista erkölcsről,mely épen a mi és társadalmunk hatására alakul ki szemünk előtt ifjúságunkban. Kétségkívül a mi és társadalmuk nevelőmunkája kell,hogy a légin-, tenzivebben hasson ifjúságunk erkölcsi tartásának kialakításában. Vannak azonban olyan tényezők, melyek ezt a munkát igen megnehezítik. Ilyen tényezők egyrészt a ml társadalmunkban még meglévő polgári erkölcsi maradványok, valamint a nyugati, fiatalok úgynevezett "modern" erkölcsi_magatartása, világnézete, mely szintén a polgári, osztályerkölcs következménye. A polgári erkölcs maradványaival ifjúságunk lépten nyomon találkozik, Taiálkozik~a családban, hiszen a szülők egy idősebb generáció tagjai, kiknek szocialista világnézete gyakran éppen úgy még kialakulóban van, mint gyermekeiké, sőt bizonyos esetekben kettős nevelésről beszélhetünk, mert a gyermek otthon az ellenkezőjét hallja annak mint az iskolában. Gondolok itt az-idealista világnézet hazulról jövő hatására az iskola materialista világnézetű nevelésével szemben. Vagy, hogy-igen gyakran kap a gyermek hazulról olyan instrukciót,mely karierizmusra nevel, ellentétben a szocialista erkölcs társadalomé szerető és tisztelő, közösségi magatartásra való nevelésével.Az iskolának, illetve a nevelőknek az a feladatuk, hogy olyan szilárd erkölcsi alapot alakítsanak ki a növendékekben, melynek birtokában a gyermek fel tudja mérni az őt ért hatások értékét, illetve, minél ~ kisebb ingadozásié* megrázkódtatás mellett fogadja magába a szocialista erkölcs helyes normáit. Emenett természetesen-mindent el-kell követnie az iskolának, hogy a szülőkkel egyetértésben alakítsák, formálják a gyermeket. Természetesen ennek a megvalósítása igen kemény, nehéz munkát jelent. Hiszen jól tudjuk, hogy ahány gyermek,annyi egyéniség, annyi családi körülmény,^ahány perce a napnak van, annyi külső hatás éri valameny- nyiüket /és végül mi pedagógusok sem vagyunk egyformák és mi is emberek vagyunk/. Ifjúságunk egyrésze nagymértekben szinpatizál az úgynevezett, nyugati "modern" ifjúság eszményével.Miben áll ez a"modern"fiatalság?
