Állami Balett Intézet igazgatótanácsi ülései, 1956-1957 (HU MTEL VIII.1.a 1.)

1957. április 11.

o

4

I

szabad mondani abban a kritikus időben annak, akinek mindenkije itthon ram. En azt válaszoltam Olga majd akkor megyek el, ha nem sikerül az ügyemet elintézni, ahogy szeretném.”

Lőrinc:wSzentnél O-t most is támadja Vályi. Senkinek sem áll jogában és érdekében, hogy Vályit támadja, akinek személyes konfliktusa van Olgával. Ezt kettőjüknek meg lehetett volna beszélni munkaközösségen kivül. Ez nem tartozott oda, Kulturált emberek vannak^egymás között és nem azért vannak jelen, hogy idegfeszitő órákban telő munka,juk&t ilyenekkel megzavarják.

Hibáztatta Vályi H.-t, nem is korhoz méltóan és nem illő hangnemben pakolta ki. Kéri, hogy szóljanak hozzá majd azok is akik eddig hallgattak. Hivatkozik arra, hogy Vályi mentségéül lelki- állapotát hozta föl, most már megkapta az Írást és most is elragadtatta magát. El tudja képzelni, hogy az ügyek felkavarták és azt is, hogy az októberi esemény sok nehézséget okozott, de nemcsak neki, hanem sok embernek^saját gondot és nehézséget.

Ez nem jogosítja fel, hogy egy másik embertársát lehordja, ügy emlékszik, hogy ő nem jelentette ki, hogy Vályi neu tartozik a szakmához.”

Vályi: Az Ebnél igen, a TEB-nél nem.

Lőrinc: "Nem emlékszik, k lehet, hogy ott nem került szóba.

Továbbá közli, hogy elismeri, hogy fiózsi anyagot szerzett be, lefordította és a fordítása^ használja a munkaközösség. Cikkei ne* tartoznak a tárgyhoz. Ez nem jogosítja fel, hogy o lekezelje a munkatársait. Az általa beszerzett anyag, xxxx azáltal érték, hogy itt használják. Az nem jelenti azt, hogy saját értékét Vályi túlbecsülje. Kifigurázzamunkatársát, nyafogó hangon mint kisgyerek, amely magatartás nem megbecsülést mutat, Kiss Ilonát nem baj, ha kijavítja, de lebecsülés nélkül, Másik két kartérs szájából nem hangzott vád ellene. Azzfcl vádolja Szentpál

0.-t, hogy a munkaközösségről és az egész országból^ki akarja túrni. Abbah az időben, sok ember megkérdezte jobarátaitól, ugyanezt. Hogy lehet Bergen-Berser-re hivatkoznia, mit szóljon ő, akinek a feleségét ölték meg, /Az asztalra csapot/ Vályit nem bántja itt senki.”

Vályi: ”Hát ez mi akkor?” kérdezi.

Lőrinc: ”Te megbántottál egy munkaközösségben embereket,” válaszol, ta.

Vályi: ”Te túl érdekelve vagy itt,” felelte.

Lőrinc:"Olyan gondolattársításokat használsz és támadsz /azt én érzem, szólt közbe Vályi/ egy adott szituációban lehetetlen formákat öltünk egy tört. munkaközösségen 1-1 kollégáiig megbeszélésen ugyanezek adódnak, mint konkrét tények. Szentpál megkér- dezett, hogy nem mentél-e el. Üldözési mániáról akkor beszélhetsz, ha konkrétumokat mondsz, folytatta. Még egy: hogy a tört, társ.munkaközösségben milyen módszerrel dolgoznak, azt a munka- közösség dönti el. Ez ellen nem lehet kifogásod. Ha a hibák közlésével megbántottak, helytelen volt, ha úgy közlik, hogy csak tények, akkor nem bántottak meg. Ha volt bántó éle, rögtön meg kellett volna mondanod. Az eredeti könyvet joggal használja az Intézet, ugyanakkor a fordítást is erre a célra használják.”