Állami Balett Intézet igazgatótanácsi ülései, 1956-1957 (HU MTEL VIII.1.a 1.)

1957. április 11.

2

Az ilyen részletekre mondta, hogy rossz. Biztos Rezsi is el fogja mondani annak a miértjét, ami miatt igy elragadtatta magát a munkaközösségben.

Vályi: "Én hallgatni kivánok, én ott mihdent elmondtam." válaszolta.

Szentpál: Kiss I. kiegészítése kénen a következőket morLdis.

Talyi; ít. támadása személyi, hogy műért ezt csak Vályi fí, tudja megmondani. Kiss I. emlitette, hogy "becsmérlem és fúrom a háta mögött, mindez nem becsületes, ha kifogásom van a Vályi fordítása ellen, ménjét a Táncművészeti Szövetséghe és ctt jelentsem he, hogy rossz a fordítása /onnan kapta a megbízást/. Egy pillanatra elhallgattam, ilyen vádalo*a nincs mit szolanom. Először azt gondoltam, ha van valamilyen vád intézzük el négyszemközt, de Rózsi folytatta, volt olyan érzésem, hogy ki kell mennem a munkaközösségiről*. Mindenki csititotta Rózsit, egy pillanatra lélegzet szünet volt, felálltam és elkezdtünk dolgozni. De ezzel nem fejeződött be, én nem válaszoltam, nem magyarézgatt&m. Rózsi aki tudományosan dolgozik, ^ tud ja, hogy ^mindenki, aki tudományosan dclgozik^az eredeti forrást is használja. Amikor ezt közöltem Rózsival ő ezen nevetett és ezt a munkát nem tartotta tudományosnak. Rózsi hangja indulatos volt és kiabált. Voltam támadásoknak már kitéve,de ennyire mérges és dühös támadásnak nem."

Lőrinc: "Kérjük Vákyi Rózsit, hogy most ő szóljon hozzá."

Vályi: "Én többet mondtam. Pénteken volt egy hete ennek a munkakö- z'ósségnek és nem csodálkozcm, hogy nem emlékeznek pontosan a történtekre, mert az ember már 1 óra múlva sem emlékszik pontosan az ilyesmire vissza.

Úgy látszik, hogy senki sem tudja, hogy mi volt a háttérben. Pénteki nap 29-én volt a munkaközösség. Itt van egy végzés /megmutatja/ Jo-|n szombatról keltezve, tehatelőtte való d.u.-ról van szó. Ebhez járul, hogy októbertől március végéig nem vettem 1 nyugodt lélekzetet. Nagyon szégyenlem Olga, hogy igjr beszéltem, bocsáss meg, bár az idősebb asszony cim engem is megillet, nem kell engem lekezelni. Nem tagadom^ ez egy konkrét kifogásom, ^em szoktam panaszra szaladgálni Lorinchez, van neki elég dolga." Hasonlatképpen elmondta a továbbiakban, hogy az ő szive olyan mint a vaj és ha igazságosan bánnak vele, akkor elolvad, de ha igazságtalanul, akkor ő is zárkózott és az ő szives is megfagy. Majd igy folytatja: "Ha Lőrinc óhajtja tovább viini, tágabb körben hajlandó vagyok bizonyitékokkal szolgálni." Ezekután vázolja a dolog másik részét, testvére leninista, aki az októberi napokban egy avós mellett lakott és hogy édesanyja aki remegett gyermekeiért halálos beteg. Azt is elmondja, hogy mennyire várta Lőrinc Györgyöt hogy hazajöjjön Kinából, akit a sok ellentét dacéra sem gyűlölt, minden hibajatjnegbocsájtva átölelve fogadta. Erre az volt a válasza és első ténykedése, hogy leminősitette. Semmiféle emberi hangnemben nem sikerült őt meggyőznie, még Szentpál O.-hoz is folyamodott protekcióért, semmi sem hasznait és besorolás ügyében ennek a pörnek végig kellett folyni. 5« oldalas beadványát el sem olvasták, elmarasztalták, holott ha az illetékesek elolvasták volna a II. pör elmaradhatott volna. Ezekután rátér a munkaközösségen történtekre kiegészítés képpen elmondja, kogy Szentpál elhallgatta azt, amit neki mondott, hogy^Lorinchez megy panaszra /Kiss I. i- gazolja, hogy ezt mondta/. Rózsi hangoztatta, hogy ő azt mondta "ne becsüld le a munkám, ha lebecsülöd ne használd. Nektek kézalá adom a munkát, nem gondolom sokat ér, de többet ér mintahogy Gyuri mondta, mert Olgáék már 2 éve dolgoznak rajta. Nem fontos ez a