Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994
1. szám - Szemle
6 Pedagógusképzés és az egyetemi reform A Nemzeti Parasztpárt képviselői az átalakulás fontos feladatának tartották a felsőoktatás reformját. Az 1945 áprilisában a debreceni nevelők szakszervezetének kétnapos értekezletén folytatott tanácskozáson a kultúrpolitikai reformelképzelések előtérbe helyezték a pedagógusképzést. A tanácskozás első előadója, Kondor Imre a kor új politikai követelményeinek megfelelően végrehajtandó pedagógiai reform szükségességéről beszélt, melynek részét kell képeznie az egyetem progresszív átalakításának. A parasztpárti politikus az egyetem feladatát abban látta, hogy a korszerű magyar világképet „filozófiai fokon" tudatosítsa. A tanácskozáson a debreceni szellemi-tudományos élet ismert személyiségei közül felszólalt G. Szabó Kálmán, Juhász Géza és Szabó Árpád. Valamennyien olyan felsőoktatási reformot sürgetlek, mely kiterjed az egyetemek ideológiaipedagógiai szemléletére, szakmai tudományos jellegére. Az NPP minden lehetséges fórumon az egyetemi reform mellé állt, így vezető politikusa, Darvas József 1945. április 11-én, a Budapesti Nemzeti Bizottság ülésén is. A szintén parasztpárti Kovács Máté a pedagógusképzés átalakulását az egész közoktatás szempontjából ítélte fontosnak. A magyar köznevelés hibáinak egyik legfőbb forrását abban látta, hogy az utóbbi évtizedek reformkísérleteit nem követte a pedagógusképzés megfelelő átformálása.« A Nemzeti Parasztpártban aktívan dolgozó Illyés Gyula felkérésére készítette el a reformtervét Németh László. A hatékony és színvonalas oktatás érdekében az egyetemi oktatásban kialakult egyes formák megváltoztatását javasolta. Többek között nem értett egyet azzal, hogy 10-12 hetes szemeszteren a hallgatók olyan előadásokat hallgassanak, amelyek anyaga a könyvtárakban megtalálható, olyan ismereteket kapjanak, amelyeket könyvből is el lehetne sajátítani. A felsőoktatás színvonalának emelkedéséi várta a felvételi vizsga bevezetésétől, ily módon egy évet nyerhetnének a magasabb szintű képzésre, és feleslegessé válnának azok a vizsgák, amelyek színvonalukban nem térnek el az érettségitől. Németh László javasolta az egyetemi oktatás decentralizálását. Kezdeményezte, hogy az alacsonyabb beosztású oktatók kapjanak nagyobb szerepet, a professzorok feladata pedig főként a példateremtés legyen, s ennek eszköze az előadások tartása. A középiskolák és az egyetemek viszonyát úgy képzelte, hogy az értelmiségi középiskolákra épülne a humán egyetem, melynek nyelvi, történeti, jogi és politikai osztályai lennének; a természettudományi képzésre épülne a biológiai és műszaki egyetem. A mezőgazdasági egyetemek a gazdasági iskolákból kapnának utánpótlási, és az adminisztratív középiskolák fölött is működhetne egy „soványabb" egyetem. 4. A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei. 1945 — 1946. Bp.1975. 85-87.p. Kovács M.: A magyar köznevelés korszerű újjászervezésének fő kérdései. = Köznevelés, 1945.1 7.p. -2.no.
