Kutatás-Fejlesztés – Tudományszervezési Tájékoztató, 1994
1. szám - Figyelő
25 Clinton további újítása, hogy a magánszektort is bevonja a tanácsadási mechanizmusba, e célból létesült a Tudományos és Technológiai Tanácsadók Elnöki Bizottsága (PCAST). = Nature /London/,1993.dec.2. 393.p. Az NSF új elnöke Ncal Lanc dilemma előtt áll: miután köszönettel vette a kongresszustól az NSF költségvetésének 11 %-os növelését 1994-re, döntenie kell, vagy enged a kongresszus óhajának és az NSF programjait az eddiginél lényegesen jobban hozzáigazítja az ipar igényeihez, vagy kitart az alapkutatás és az egyetemi kutatás melleit. Hivatalba lépése utáni első megnyilvánulásakor Lanc úgy nyilatkozott, az NSF azzal teszi a legnagyobb szolgálatot az országnak és a hosszú távú gazdasági fellendülés ügyének, ha az alapkutatást erősíti. E kijelentésével Lane egyből a politikai csatározások kereszttüzébe került, hiszen a kongresszusi bizottságok határozottan kijelentették, az NSF-nek a stratégiai, a gyakorlatban alkalmazható kutatások területén kell jeleskednie, ellenkező esetben radikálisan csökkentik támogatását. Tulajdonképpen már Reagan és Bush is azt ígérte, 5 év alatt megkétszerezi az NSF költségvetését, cserében a nemzet gazdasági jólétének elősegítéséért. Lane és az alapkutatók úgy érzik, az NSF azáltal teljesíti hozzájárulását, hogy továbbra is támogatja az alapkutatásokat, képezi a tudósok következő generációját és javítja a lakosság természettudományos ismereteinek színvonalát. A kongresszus hiába érvel az azonnal alkalmazható tudományos ismeretek fontossági mellett, a kutatók jól tudják, a kutatási programok kimenetele sohasem vehető bizonyosra. Szigorú prioritások meghatározása sem nyújt megnyugtató megoldást: ha bizonyos kutatási területek támogatását leállítja az NSF, annál kevesebb eredményt remélhet a diszciplínákon átnyúló tudományos felismerésektől. = Science /Washington/, 1993.nov.12. 983.p. Az ipar kormányozza a brit tudományt? A brit kormány szándéka szerint a „felhasználóknak" nagyobb beleszólást kell adni a tudomány irányításába — ezt a célt szolgálja a döntés, mely ipari szakembereket helyezett a két új kutatási tanács vezetésébe és Sir John Cadogant, a British Petrol egykori kutatási igazgatóját nevezte ki a kutatási tanácsok főigazgatói tisztébe. Ezzel Cadogan a harmadik ember lett a brit egyetemi tudomány irányításában Waldegrave tudományos miniszter és Bill Stewart tudományos főtanácsadó mögött. A brit fehér könyv bevallott szándéka a tudomány és az értékteremtés szoros összekapcsolása. Az újonnan kinevezettek azonban tudják, az „igazi" tudósok
